hirdetés

soltesznagyeva: Irigység

„Hálás vagyok, és örülök, ha valamit sikerül elérnem, de akkor is, ha valaki másnak sikerül. Attól, hogy valaki sikeres és boldog, nem vesz el a többiektől semmit. Sőt! Mintha el lehetne élni a másik elől az életet, pedig nem. Ez a kenyérféltés, ami a nagy magyar frusztráció ősforrása, nagy marhaság. Ezzel szemben az igazság az, hogy ha te jó vagy, és jót teszel, akkor nekem is jobb.”
(Weiner Sennyey Tibor)

Irigység.

Szerintem, az egyik leggyakoribb és legemberibb tulajdonság a világon. Számomra azonban ez a szó nem bír semmiféle negatív jelentéstartalommal. Meglehet volt idő, amikor, ha megtapasztaltam egy- egy embertársam irigykedését, akkor rosszul esett, és megvallom őszintén nem is értettem ezt a fajta viselkedést. Belőlem hiányzik ez az emberi megnyilvánulás. Szóval, nekem nem jelent semmit. Igazából, akár pozitívan is felfoghatom. Hiszen, ha számba vesszük hány rosszalló, és irigykedő szem kereszttüzén vergődtem már át magam, bizony nem kevés lenne, mégis ezek nélkül az emberek nélkül, ma nem lennék az, aki most vagyok. Meg kellett tanulnom helyén kezelni azokat az emberi összetevőket, amik néha bántóak, és hidegek. És, hogy bölcs apám szavait idézzem: „Egyetlen egy valakinek kell, megfelelj. Saját magadnak. Senki másnak” *Megfelelni itt annyi, hogy beilleni oda, ahonnan előbb vagy utóbb, ezért vagy azért úgyis ki leszel nézve.

Megpróbálok e szerint élni. A saját magam által felállított mércét szeretném megütni. A magam kis álmait megvalósítani, a saját céljaimat elérni. De mindeközben nem felejtek el ember maradni. Jó ember.Örülök mások sikereinek és nem nézem irigykedő szemmel, ha valaki elér valamit, ami számomra elérhetetlennek tűnik. Örülök mások boldogságának. Dicsérek, és szívből. Nem futok senki után, nem akarok utolérni senkit. A magam kis maratoni távját futom. Nem érdekel a helyezés, nem izgat, ha nem előztem meg senkit útközben. A cél vonal ugyanis nekem, és neked, lehet, hogy nem is ugyanolyan távolságra van kihelyezve.

Örülök a saját sikereimnek, legyenek bármekkorák, és nem félek hangot is adni a boldogságomnak. Talán bolond vagyok és naiv, hogy azt hiszem, más is tud örülni velem együtt, hogy az én sikerem senki veresége, és a te sikered nem az én vereségem.


É
Ui.: Bocsánat a szókimondó viselkedésemért... ( És igen, már megint én kérek elnézést.) És nem, nem haragszom, és nem utálom az embereket. Igazából életemben nem utáltam még senkit...

hirdetés