DandyWarhool: irodalmi világrekord

 Az irodalom referenciálisan ne szóljon semmiről

Az új prózapoétikai kötődés új elméletet verifikál. De a diskurzushoz az a fontos, hogy háromnevűeket olvassunk: előtte, no meg utána. A hitelesség mércéje a shitfilter, nem a nedves-száraz diskurzus. Ha a szar idő-höz fűzzük az olajzöldet, tényleg több karaktert kapunk, ez a mesterkéletlen irodalmiság. És egyben John Barth regénykonvencióinak áthangszerelése, metafikcionalizáló megszállottsága. Az író itt „ nyelveken szól”, noha a Dzsinn középkorú és „írásrekedése” van. Az ULSTER c. szöveg posztmodern szerzője önreflektív fintorsorozatot vág: a Maryland mocsarába pottyanó hős posztmodern geneaológiája az írói mesterséghez való problematikus viszonyon való gúnyolódás. Már-már a megíratlan regények első bekezdéseinek zavarba ejtő motívumai -noha nem történik semmi -jól olvastatják magukat. A konzervatív stilizáló próza nagy útja. Az irodalmi inventárium az irodalmi akció visszavonása. Hogy az irodalmat alul kell múlni, az elképesztő vállalkozás, aminek erkölcsi gesztusértékét én is hihetetlenül nagyra becsülöm. Csak az egyes nyelvi elemek helyi értéke számítson, és ezeket tologassuk. Bravúrosan sikerült a jelentéskioldó műveleteket végre hajtani. Ez már közel jár John Gardner világrekordjához, 1977-ben öt regénye jelent meg egymásután.
Kerekes Tamás