hársfavirág: Ítéletidő

Koosán Ildikó


Ítéletidő


Reped a felhő viharkabátja,
csapkodja, tárja szabadjára
az ablakot, dagad a függöny
vitorlavászna, lezúdul rögtön

az ég e tájra, a feketeség,
sistereg, koppan, pattog a jég,
földön a fürtös koracseresznye,
villám... ág dől a házereszre …

Ez a globális felmelegedés?
Ítéletidő! Mondják, kevés
esélye a régi nyáridőnek,
fagyos napok, viharok jőnek,

könnyű lösztalaj omlik el, zuhan,
pusztít az ár, s ami hátra van!
Egy szalmaszálon bogárka biceg,
ház tapad sárba, kék íriszek,

bútor az utcán, menekül a vad,
megállás nélkül szakad, szakad,
a világ fele modern vízözön,
nincs gát, erő, kő nem ül kövön,

és a szegény lesz még szegényebb,
úszik a vetés, jövő, s az élet
izzadtságcseppjével megfizetett
festetlen ajtó, ablakkeret....

Tehetetlenségük tetőfokán
nézik megtörten, állnak sután,
barázdált arcok, az örvény forog.
Ítéletidő. Kemény napok.

2010. május 17.