Ghosteus: Jónás Rinyája

Nem t'om mi van, lehet, hogy csak én nem értem
Mintha eszköz lennék mások kezében
Itt nem Istenről van szó, az teljesen más dolog
Meg sem tudom magyarázni, de arra gondolok
Hogy mintha benne lennék mindenféle könyvben
Hogy ezrek olvassák, mi is történt velem
Mintha arról szólna egy jól fogyó bestseller
Hogy a Bálna gyomra hogy, s miként nyelt el
Vagy hogy hogyan szöktem meg Isten színe elől
Nem tudom, de mintha külön rész is szólna erről
Mintha különböző költők, meg egyéb író arcok
- Meg a verseik...regények, drámák, karcok -
Azzal foglalkoznának, hogy én milyen módon
Sodródtam ide-oda különböző kalandokon
Meg a beszédeimet is mind félreértenék
Tök olyan, mintha a képembe nevetnék
Hogy béna, gyáva alak vagyok...csak röhögjetek!
Meg hogy Isten elől meg úgysem szökhetek
Hogy csináljam azt, amit Ő mond, vagy csinál
Hogy bárhová rejtőzöm, úgyis megtalál
Fogjátok be! Én nem függök senkitől
S még ha Isten egy szép napon megöl
Amiért megszöktem, és mert sirattam magamat
Akkor sem élhetek örökké lakat alatt
És nem akarok senkit, és semmit, csak egyedül lenni
Nem hajózni, fulladozni, szónokolni menni
Ninivébe, ahol még megszólalni sem lehet
Csak sivatag van, por, és hitetlen emberek
És üvölthetek bárhogy, senki sem figyel soha
Isten egy prófétájával sem volt ilyen mostoha
Szóval hagyjon békén, nem akarok igát
Nem akarom, hogy felhangozzon az obligát
Röhögés, hogy elszúrtam a szöveget
Nem tudok én semmit, egyet csak, a nevemet
Mert asszem még én vagyok Jónás, aki...

...úgy érzi, most is ír róla valaki.