hirdetés

Apenta: Jóslat

Csak bosszúvágy
És gyűlölet,
És harag és átok,
És sírig tartó fájdalom...
Én csak ezt a szerelmet láttam,
Ebben értem, és reméltem,
Hogy nem érzem majd,
Senkinek szemében.

Nem akartam,
Hogy heg maradjon
A boldog percek helyén,
És hányingert keltsen a gondolat,
Ha netán nyomot hagy bárkiben,
Hogy megpróbált szeretni,
Tisztán és szelíden.

Nem akarok mást
Csak egyet, csak most,
És csak mindent, csak mindig,
Amíg még lehet
Mint az éhező kisgyerek,
Akik reszketve habzsol, ha jut,
Hátha elfogy, vagy elveszik,
Vagy holnapra új ínséggel
Kel fel a Nap.

Úgy találtál, szántál,
Új életre, szíved úgy melegített,
Mint egy átfagyott kis korcs ebet.
És most minden perc kétség —
Mikor múlik el,
Mikor leszek átok,
És sorscsapás,
Amitől megszabadulván
Helyére zökken a világ.

Most már tudnod kell, őrült vagyok — Kéjből, tűzzel támadom a napot,
Zajló folyóba ugrom,
De kulacsomban őrzök vizet.
A sivatagba zsebembe kis homokot viszek,
Szerelmemre szerelmes szívem
A legnagyobb veszély,
S ha verset írok,
Agyamban melyen, titokban elrakom
A sort, amelyben szeretek,
Tébolyultan,
Örülen,
Nagyon.

hirdetés