sanita: Képzelt riport egy magyarral

Képzelt riport egy magyarral

Mi lehet vajon az, amivel a kezében integet?Képtelen vagyok megjegyezni az újság nevét.Én átneveztem, legyen „Rózsa”. Ezt adják el a hajléktalanok, potom pénzért, a sóhivatal megbízásából. No, legalább legális üzlet.Az üzlet előtt. Az élelmiszer áruház előtt .Profik, Hárman vannak, de csak egynek van igazolványa. Ő a dzsigoló. A hölgy ,aki csatlakozott, hátulról csinos harmincas prostituált, de amint megfordul ,szemencsap a valóság , a májcirrhosisban haldokló összes memóriája.Ím a kaméliás hölgy végszava.
„Te ott az újsággal mért nem mersz megszólítani? Ha nem szólítasz meg, hogy fogsz eladni?
Ellenséged vagyok netán vagy megvalósult delirium? Szemed kisér minden egyes befelé igyekvőt
Tudom, hogy akarod szólalj meg, necsak a leprás plecsnidet mutogasd felém, az nem jó. Miért nem szólsz?”
-Az az ellenség.
-Én? Vagy a szó?
Ez a legalizált koldulás, igazi tömegpusztító fegyver ,emberek vérfagyasztó tönkretétele egyszerűen egy olyan feladattal , amit senki semtud elvégezni. Pszichológiai fegyver,pökhendi szociális munkások és bürokraták kezében. Mi lesz ha terjed?

Sötét éjszaka,kitört az égi őrület,jeges szél és kavargó hó; a Duna mellett mindig erősebb a szél,
mintha csak mutatni akarná hogy velem ne játssz. Megtaláltam az Őrülteket, szólt a rádió.Ott
vannak a Duna felőli oldalon, ahol minden sokkal rosszabb, legalább öten.

„Mire jó? Miért itt?Miért a város leghidegebb részét választják, éjszakai szálláshelynek?
Ez valamiféle csoportos mazochizmus? Szekta? Csoportos öngyilkosság ?”
„Mi mutatjuk, hogy baj van, ha már egyszer beszélni nem lehet. Talán észreveszik.”
-. De uraim mért nem mennek menhelyre ?
-Ott holnapra ellopják az összes holminkat.
Nem mertem szólni,hogy amin fekszenek, az én matracom, a kutyáké volt ; arra vizeltek, azon aludtak évekig, nagyon szerették. Sötét árnyak, sötét árnyak között. Elszaladtam mert rámmordult
az egyik.


S egy igazi interview alany. Már több esze van, nem megy ki aDunához megfagyni. Erőteljes negyven és ötven körüli férfi. Elvesztette néhány lábujját,haját és fogait. Otthonosan berendezkedett, a patika melletti beugróban. Néhány négyzetméter örök lakás



„Hogy lehet fedél nélkül kibírni ennyi ideig? Itt lenne az ideje valami lakásban gondolkodni?
A kínai hajlék nélküliek módszerét nem beszélem meg vele. Ők otthonosan házastársi ággyal,
TV vel együtt egy WC –ben rendezkedtek be, közWC-ben természetesen. oOt még villany is van.
praktikus ötlet.
„ A gyógyszertárban bíznék én…
„Mikor kérdezték meg magától az ide betérők, hogy éhes-e vagy szomjas –e?”
„-Soha. Nekem még mentőt sem kellett hívni soha.”
„Igazán kellemesen berendezkedett, minden szépen rendberakva.”
„Jegyezze meg én vagyok a lepra”
Esélye sincs munkát találni, fizikalag munkaképtelen.
„Öntől akarom részletesen megkérdezni, mit kell tennem,hogy túléljek?”
„Semmit .itt én vagyok.Ezeknek az elmebeteg hazudozóknak nem megyek én semmiféle szállóra,
ott lopták el minden pénzem, ott lettem végleg hajlaktalan. Most gyertek és lopjatok tőlem. Úgy döntöttem odaadom mindenemet, hadd vigyék és mégsem kell nekik semmi.”
Ez egy kisebb tévedés. Én leszek az első aki ellopom az ennivalóját, ha úgy alakul.
Barátokat keresek, ismerősöket, tapasztalt pártfogókat;orientálódok, hogy ne kelljen rögtön éhen halni, ha megtörténik. Én nem tudok kérni,nem tudom, hogy kell, - de hátha ő segít.
Üvegszemek, kettő. Nem akarok senkinek segíteni.
Láttam kapualjakban ,bámul maga elé és bagót rág. Nem csinál semmit.
Ha kérdezik válaszol, aztán néz,mindenkire aki arra elhalad ;
mint egy életre kelt személyigazolványfénykép.