hirdetés

prof: Kilenc mondat nagyapámhoz...

 Nehéz elmondanom talán nem is lehet nincs rá szavam mert a képzelet bicegő árnyékként halad mint fejemben minden gondolat csak semmi üres mondatok hullnak alá s a lapok fehér hótengerébe vesznek míg végtelen orosz sztyeppek kegyetlen síkján menetelnek nagyapám könnycseppjei.

Vajon mosolyogsz rajtam most jó öreg onnan fentről pipád lazán félre csapva mindig mellényben és kalapban tömzsi kis bajszod rejtekén alig látszó finom fél mosollyal hogy ez élet hogy emberül és unokád talán verset ír most rólad magáról dédapámról arról a nagy betyárról ki huszár is volt talán.

Hogy minden mi volt az újra lesz s nevetnek ezen az angyalok te is ott fenn ezt jól tudod hisz mondtad egyszer nevető szemmel térdeden ültem lovacskáztunk gyía fakó gyía huszár repül a fecske messze száll olyan e gyerek barna szeme mint Gergelyé volt az Istene mentse hogy az élete is olyan legyen.

De olyan lett tudtad jól öreg bennem is örök tüzek lobognak olthatatlan vágyak kergetik hasztalan álmukat míg a tudat meg nem adja magát fenékig ürítve borát a sors részegítő szerelmet kergető kelyhéből melyet asszonyi ölek puhán rejtenek magukba öröktől fogva bársonyos bilincsbe.

Hol vannak a víg nyarak azok az áldott tavaszok őszök s a telek mikor elrejtőzött minden a meleg szobákban s mesékbe álmodtam vágyam talán egy kék szempárról talán barnáról egy szőke lányról valami másról más életről halálról mint ami volt van és lesz s az eresz halk kopogása sem zavar.

Tudtad te jól így lesz velem ez a mi sorsunk ezt hordjuk keresztként ősidők óta magunkra vettük ezt az önpusztító ént sorsromboló magunk akarását csökönyös szép vágyát valami másnak mint ami volt mindig lázadón és mindig elbukottan de soha nem törve meg csak végül majd halottan.

Nekünk mindig csak mondtak valakik parancsoltak mi néha tettük néha nem vagy tettettük nagyon s a hatalom olykor elfelejtett mert máshol loptak éppen s hagytak hogy legyünk szegényen de annyi mindig tellett hogy mástól kegyelmet el ne fogadjunk büszkék maradjunk talán ezért.

S mennyi könny és mennyi vér mennyi kibomlott szenvedély szerelem csók ölelés kéj és mennyi könny titok holtában is gyönyörű álom porlik e sárból gyúrt világon néha azt hiszem ezt a földet vércseppek tartják össze és a könnyek mit a megújuló nemzedékek mindig újra s újra ráhullajtanak.

A hegyek körbe vesznek védnek és dacolnak valami más lesz majd a holnap ezt mondtad akkor is aztán elmentél csendbe a nagy végtelenbe feloldódni jó volt tudom megyek majd én is pár perc az élet félek de valakik hívnak valakik várnak gyía fakó gyía huszár jön majd fiad repülj madár.

hirdetés