z4: Kismadzag

azsiai szotarak
http://2244.web.fc2.com/

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer
egy kismadzag. Magányos volt és az élet értelmén
töprengett.

- Tudod-e. hogy milyen sokféle a madzagok élete ?
Legismertebb talán a cipőfűző. A mi kismadzagunk ámult-
bámult amikor csak lábbelibe bújt fűzőt látott.
A ruhaszárító kötél Úr már jóval erősebb fizikummal
rendelkezik de észbeni képességeit nem múlja felül,
a megannyi hurkot jól ismerő, eszes cipőfűzőnek.
Van csomagot kötöző öreg spárga, mely sok holmit
ölelt át az idők folyamán. Ha egy ilyen spárga
tanácsát kéred, mindig bölcs választ kapsz !
Volt még egy, különleges madzag, melyet nagyon kedvelt
a mi kismadzagunk: a mélabús hajókötél-t. Minden zsinór és
zsineg közül a legerősebb.

A kismadzag kereste a helyét a világban. Legjobban
cipőfűző szeretett volna lenni. Gyakran álmodott is erről.
Minden nap arra ébredt, hogy a valóságban még mindig csak
egy jellegtelen, jelentéktelen kismadzag. Társai sem voltak.
Ugyan ki barátkozott volna egy efféle szerzettel ?
A jobbos cipőfűzőnek ott volt a barátja a balos cipőben.
A szárítókötél, a közelben kifeszített hasonló társaival
váltott alacsony szintű párbeszédeket a magasban.
Minden zsineg a saját fajtájával érezte magát jól.
Kismadzag közeli rokona a csomagoló spárga öreg volt,
a konyha valamelyik fiókjában hevert a sötétség feledésében.
A kismadzag gyáva fickó volt, a sötétségtől való félelmében
nem akarta látogatni e közeli hozzátartozóját. (melyet aztán
idővel meg is bánt)
A kismadzag gyakran járt a víz mellé, halat fogni.
Ilyenkor alkalma volt találkozni a hajókötéllel.
Haverkodni azonban a hajókötelek nem szoktak. Túlságosan
hozzászoktak talán a magányossághoz. Nem törődnek holmi
kis kismadzaggal.

Az egyedülléttől szomorú lett a kismadzag.
Ha csak tehette, idejét kint töltötte a vízparton. A hajó-
kötéllel szemben, a túlparton. Sokat gondolkodott. Elképzelte,
milyen lehet elegáns cipőfűzőként, mások által értelmesnek
tartott életet élni.

Pecázás közben megpillantott, a víz tükrében
a vékonyka kis tükröződő feje alatt, egy fekete foltot.
Felkeltette kiváncsiságát, kiemelte hát a víztükőrből.
Szemügyre vette, de csak egy sáros, elnyűtt lucskos bakancs
tátotta rá nagyra repedt száját. Tágra nyílt szemeiben
az öreg bakancs látványa homálylott. Koszos holmi volt,
őt mégis lenyűgözte. Végigmérte a három pár kis lyukat
a bőrbakancs szárán. A lyukakon át egy szempillantás alatt
belebújt. Végre kipróbálhatta milyen az élet cipőfűzőként.

Nem volt szokványos sorrend az, ahogy egyik lyukból
haladt a másikba, de kényelmesen elhelyezkedett. Meleg érzés
töltötte el, ahogy ellazulva, behunyta a szemeit. Száradtak
a napon, együtt a bakanccsal. Tökéletesnek érezte a perceket,
órákat, szinte mozdulatlanul.

Talán már meg is száradtak így közösen, mikor lépteket
lehetett hallani a közelből. Valamilyen teremtmény közeledett,
csikorogtak a sóderszemek a nagy léptei alatt. Az emberi lény
meglátván a parton heverő lyukas bakancsot,
tüstént behajította a folyó közepébe.

Csak úgy lobogott az álmából felriadt kismadzag.
Az iszappal teli lábbeli, nehéz volt,
együtt merültek alá a hullámoknak.

Beesteledett.
A kis madzagot lebegtette a lassan áramló folyó. Lent a
mederben, szomorúan ücsörgött a bakancsában. Azon álmélkodott
miért nem jobb vele a sors. A morajló sötét vízben, mintha
csak önmagát látná, elkezdte figyelni, egy egyre valóságosabb-
nak tűnő, lassan közeledő csíkot. Szinte már meg is érintette.
A nagy csodálkozás elhalványulása után kiváncsian vizsgálgatta,
'vajon, miez?'.

Úgy tudta hogy őbelőle csak egy van. Az nem lehet, hogy
más is épp olyan mint ő. Vagy mégis ?

A fekete, lágyan lebegő csík megszólította a madzagot:
- Szia ! Én a harcsa bajsza vagyok. Te ki vagy ?
A kismadzagnak nagyon tetszett a bajuszlány. Könnyen
összebarátkoztak. Azóta együtt élnek lenn a mélyben,
szerelemben, összefűzve.