hársfavirág: Koosán Ildikó Nem gyújt estére lámpást

Nem gyújt estére lámpát


Koosán Ildikó


ajtó, ablak sorra bezárul,
sárga levél kereng a fáról,
kúrtul a nappali világos;
kertvégen magányos,
kókadt virág; ez itt az
őszvilág végtisztessége;
részekben pusztul, aludni
indul, elpihen télre a
teremtő erő, meg- meg
kísértve még bágyadt
vágyait az éjszakának;
holnapra kelve hűvösebb
napok járnak, a ház-
tetőket vastag dér lepi,
akár az ember, az idő is
megszenvedi az elmúlás
társtalan magányát;
nem gyújt estére lámpát,-
mert nincs, miért- a hold...



Szombathely, 2011 novembere