Röffencs: Közhely próza 2.

Egy koszos pincében penészes könyvre leltem.
Óvatosan kinyitottam. Különös derengő fény áradt ki a lapokból. Éreztem ahogy furcsa bizsergés fut át rajtam. Reszkető kezekkel lapoztam bele. Megtántorodtam ahogy megpillantottam a címlapot. Az évszázadok óta keresett tiltott művet, Alessos Quinta Primera, Titkos bölcsességek című elveszettnek hitt munkáját tartottam elfehéredő ujjaim között.
Mohón olvasni kezdtem a csodálatos szépségű, kézzel írt sorokat.

<i>Egynél több a kettő.
A szerelem is elmúlik, mint minden ezen a világon.
Nem láthatsz árnyékot, ha nincs fény.
Sosem tudni, hogy mit hoz a jövő.
Én is voltam valaha.
Aki hátra néz, az nem lát előre.
A tükör mögött nem az van, amit benne látsz.
</i>

Nem bírtam tovább. Az igazság mindörökre belém hatolt. Kirohantam a pincéből, az ingem alá rejtett könyvvel, és csak futottam, futottam. Még ma is futnék, ha el nem fáradok.