hirdetés

sicc: Kukucs III.

Kukucs III

Ettől kezdve már nem próbált másfele menni, a léptei esténként automatikusan arrafelé vezették. Játékot is kitalált magának. Fogadásokat kötött, hogy milyen lesz a kocsi típusa, ismerősnek tűnik-e majd a nő, milyen korú lesz a kliens. Minden este más és más témára más és más fiktív összeget tett. A fogadások értékét fejbe tartotta, a nyert vagy vesztett tétet az előző estihez számolta. Ha azonban nem jött kocsi a tisztásra, a bank nyert, azaz az eddig összegyűjtött elméleti pénzt elvesztette. A szabályok közt szerepelt, hogy tíz percnél többet nem vár, de az ilyen esetek ritkán fordultak elő, mint ahogy az is, hogy nem ment sétálni.
Mikor télen elkapta az influenzát, a leglázasabb napokat kénytelen volt ágyban tölteni. A tünetek megviselték, de leginkább az esti program - az autós mozi - elmaradása hiányzott. Könyvespolcán valahol a sarokban ott állt Moravia könyve, A leselkedő. Valamikor egyszer olvasta, most ismét a kezébe vette. Pótszernek bevált az olvasás, de az igazit nem helyettesítette.
Már hosszú hónapok óta kijárt az erdőcskébe, mikor a tél vége felé meglepetés érte. Hazafelé vezetett, lassan, mert a lucskos út csúszott. Kellemetlen napja volt, megbántott valakit, akitől esetleg tartania kellett. Nem akart ő rosszat, de talán a ta-vaszvárás hangulata ragadta magával, amikor egy laposra sikerült és nehezen ki-mondható reklámszöveget pösze és szarkasztikus előadásmóddal épp annak szellemi atyjához intézett. A várható következményeken töprengve alig vette észre az út szélén lilás szájszéllel és vacogó forrónadrágban álldogálót. A nő furcsa mozdulatot tett. Nem intett, hanem a szeme elé kapta két, látcsőszerűen összezárt öklét. A jelenet az alig párszáz méterrel arrébb állónál megismétlődött. A sorozat egy-két hétig tartott, de ő azonnal vette az adást. Arról korábban ugyan meg volt győződve, hogy senki nem vehette észre, de tévedett. Akárhogy is kínlódott, hosszú ideig elkerülte a tisztást.
Közben a cégnél szerencsésen rendeződtek a dolgok. A felhőtlen nyugalom azonban ott sem köszöntött be. A menedzserek kerekasztalánál hetente kénytelen volt együtt ülni azzal a törtetővel, akit évfolyamtársnője segítségével megtréfált. Az illető látszólag barátságos volt, soha nem szólt javaslatai ellen, de egy-egy szúrós pillantását elkapta. Azért mégis jobban érezte magát, mert egyik kidolgozott ötletét a vezér csont nélkül fogadta el. A számlájára egyre több pénzt utalt a cég.
Egy nap régi ismerősével futott össze, aki a Nyugati erdő környékén egy öreg kúriát vett meg és exkluzív vadászházat, panziót csinált belőle. Most ugyan nem volt szezon, de hát ő sosem vett fegyvert a kezébe, így vadászni sem indult volna. A meghívást mégis elfogadta. A szauna, az úszás, a lovaglás és egyéb szórakoztató csemegék jó pihenést nyújtottak. Ismerősével többször elborozgatott, hosszú kellemes beszélgetéseik során kiderült, hogy nézeteik lényegében megegyeznek. Végül jó barátra tett szert. Egy hajnalon, amikor a tavaszi szelek félresodorták a tél árnyait, erdei sétára indultak. Az átszövegelt éjszaka után jól esett a mozgás, a kissé zúzmarás ágak ropogása, az ébredő erdő neszezése. Barátja oldaltáskáját kinyomta valami, amiről a vadászles tetején derült ki, hogy távcső. A nézőke tokját barnára sötétítette az idő, a szíja is elszakadt már, de a negyvenéves Zeiss jószág objektívje kifogástalan volt. A les fehéres korlátjára támaszkodva hosszan szemlélték a világosodó rétet, a távolabb sötétlő erdőt. A közeli fenyőn fészket építettek a rigók, a gerlék exhibicionista nyíltsággal udvaroltak egymásnak. Jól sikerült kikapcsolódás volt ez a pár nap.
Hazatérve ott motoszkált a fejében a magasles, a távcső és a kiváló kilátás. Ezek a kis tisztással egyszerre remek ötletté kapcsolódtak össze. Hisz nem is kell túl közel mennie! Akkor meg nem vehetik észre. Igaz, mostanában már nem jeleznek látcsőt az útszéli lányok. Talán megunták, talán újak jöttek. A fa kiválasztása nem okozott gondot, csupán egyetlen megfelelő állt ott, nem messze a tisztástól. A törzsnek támasztott létrát elfedte a bozótos, az ágak közé néhány lécből kellemes magaslest ütött össze. Persze mindezt reggel, amikor aligha kellett a csalitos forgalmától tarta-ia. Nagyon várta az estét, a felújított autósmozi premierjét. Sötétedés után lábujjhegyen lopakodott a fához, macskaként kúszott a létrán. Oldalát nyomta a használtan beszerzett távcső. Talán babonából, hogy minden olyan jól sikerüljön, mint a télvégi kirándulása, pont olyat vett, amit a barátja a Nyugati erdőnél használt. Az ülőkére leereszkedve vette csak észre, hogy a tisztás már foglalt. Kissé távolabb apró kocsi állt, szinte elhagyottnak látszott. Nem mozdult, de a rezgő levelek és a hold csillogó fénye mégis valamiféle ritmust kölcsönzött neki. A fény játékában csak hosszas nézelődés után tűnt fel, hogy az ablakon kilóg valami. Élesebbre állította az optikát. Ebből a szögből nehezen kivehetően egy tűsarok, majd a teljes cipő bontakozott ki. Hosszas megfigyelés után a cipőhöz tartozó fekete harisnyás lábszárt is felfedezte. Már percek óta meredt az optikába, de más nem történt. A kocsin táncoltak az árnyak, az ablakon kilógott a láb. Kíváncsisága a páholy elhagyására bíztatta. Noha tudta, hogy felfedezhetik, mégis nekiindult. Csak halkan, nesztelen, ügyesen - bíztatta magát. Kúszott szinte, lopakodott, ágat hajlított. Közben a szerencse is mellé pártolt, a hold elbújt és a csillagtalan sötét éjszakában csak a helyszínt jól ismerők igazodhattak el. Egy pillanatra azt hitte, a kis Polski motor nélkül kigurult az útra és a lejtőn tovatűnt, mert sehol sem látta. Aztán hirtelen ott állt előtte. A tűsarkú cipőbe bújtatott fekete harisnyás láb mozdulatlanul meredt felfelé, egyenesen a leshely felé mutatva. Ettől szörnyű gondolat rohant át az agyán, ijedtében majdnem sarkon fordult. Aztán nagyokat lélegezve végiggondolta, hogy ha félelme beigazolódna, a nyomait úgysem tüntetheti el. Még mindig jobb, ha éjszakai sétájára hivatkozva maga jelenti felfedezését. Hátha a leshely elkerüli a rendőrök figyelmét. Összeszedve bátorságát közelebb lépett. Az ágak imbolygó leveleinek takarásában a kocsi ablakát pásztázta. A kocsiban egy fekvő alak körvonalát látta, a szituációhoz feltételezett partner sehol sem volt. A nő vagy élettelen volt, vagy kifacsart póza ellenére mélyen aludt. A felhők közül kibukkanó hold hirtelen üveges szemen csillant meg. A merev arcon a túl sok smink álarcából vastagon festett csücsörítő száj dobott csókot. Tébolyult ijedtség fogta el. Azonnal otthona felé rohant, avagy arra, amerre azt tudta. A máskor tízperces sétautat kétannyi idő alatt rohanta be. Összevissza kalimpáló szívére szorított kézzel tárcsázta a rendőrséget. Alig tudta elmondani, mit és hol látott, saját adatait pedig többször is elvétette, míg elmakogta. A kiérkező nyomozók percekig keresték, hogy a helyszínre vezesse őket. A kis tisztáson ott állt az autó. Ő a sofőr mellől ki sem merészkedve mutatott az ablakon kiálló lábra. A rendőrök egymást biztosítva óvatosan közelítették meg. Az autóban ülő sofőr hirtelen felkapcsolta a reflektort. A szemérmetlen pózban fekvő csontmerev próbababa látványa hahotába fúló röhögésre kényszerítette a sokkal rosszabbra számítókat. A körömcipős, neccharisnyába bújtatott lábak miniszoknya alól kandikáltak ki. A csupasz köldök felett a kebleket alig takaró topon pedig egy filctollal firkált felirat rikított: KUKUCS!

Tóth Ilona

hirdetés