hirdetés

myo: Magamba zárva

Bár volna fül, ami meghallgatna!
Bár volna hang, mi torkomat elhagyhatná!
Bár volna szó, mi az érzelmet megragadná!
Bár volna gondolat, mi nem sanyargatna!
Tépelődés. Zavar. Kétség.
Magány, Te vagy a társam az Út végtelen porában.
Fények. Hangok. Illatok.
Apró rezdülések a víz felszínére vetülő sugarak kereszttüzében.
Csend. Béke. Halál.
Álmodtam az egész világot és az bambán meredt rám,
Mint aki nem tudja, rajtam kívül senki sem érti,
Hogy a szavak tengerében az önzőség irányítja minden
Szavunk, Gondolatunk, Cselekedetünk.
Elvárások. Irigység. Előítélet.
Nincs, ki túllépne az egyszerűség felé önmaga börtönéből.
Nincsen igazság, csak a falon szaladó pók apró lábnyoma.
Ennyi a létezés, és ennyi minden lélegzetünk, mi az idő felszínére
Kitörölhetetlen karcokat ír a világ kezdetétől a végéig...

hirdetés