hirdetés

: Mámorban úszva

Tarkabarka szerelmi virágok szétszórt mákonyában tudsz-e még lélegezni?A pillangók tarka-sántán tovabillegnek
a furcsán vibráló levegőben, s a tél ordít, mindenkiben ki él s vonyít a téli hidegben. Éled-e mindezt vagy csak nézed
magad, ahogy eljátszva a valóval ordibálsz kínodban hadd sírjon az a másik. Hová lettek évezredeink bölcsei?
ha ez mit most létként látok a pokol mit tettem előző életemben, mit tehettem? Boszorkány voltam netán,
vagy parázna pap; maradt-e még benned, bennem az ópium után gondolat?Illúziók , s minden szétesik.
A teremtő kertje az, amit úgy hívunk temető , s talán a másik part szép, s az út a keresztfákon át vezet.
Fulladj hát a rohanó tengerbe, égessen el száz pokol tüze, golyó fúrjon benned lukat, s a telünk tőrei, a halott
ágak fertőzzenek meg pestisükkel, hogy végre odaát valamit kapj, élj, élhess és remélhess. A kapuk nyitva -
istenek őrzik , húznak át mint mágnes apró vasszeget.
Hová lettek a bölcsek, kik a magukat halálra szúrókat még előtte felemelnék, s nem a wc lenne utolsó nyughelyük.
Hol vannak itt anyák, kik életüket adnák, hogy az mi bennük virágzott megmaradjon, erőben, életben,
nem miniszoknyás mákonyban , flitteres pulóverekben riszálva sörtől és keverttől extázisban, más és más ágyban , mindennap.
Néha kicsit unalmas mindig ugyanaz a póz, s az előjáték csak rövidke szolgálat a szolgától.
Lányom, nem szeretlek kurva vagy. Hol vagytok ti anyák kik gyilkosokért tűzbe mentek, ha a tiétek, mert csak egyetlen van belőle?S te mocskos senki akinek minden megengedtetett,mert teher voltál, te akit valakik valakik valaha úgy hívtak gyerek,
keresd apád anyád mikor épp lelkében pőre, ne bújj , csak szólj, etesd ha keze megremeg, vagy vennél inkább egy ápolót,
ne már, ki fizetheti azt meg?Nem, őrültekháza? Az jó?Jó. Szerelmeskedd végig a várost közben, semmi léted úgyse
számít a gyereked úgyis kukában landol, de a lényeg , hogy élvezz.Élvezz, élvezz el százezerszer erre vagy hivatott,
a többi , az utcán melletted fekvő kő az egy halott? Hideg ugye? Hidegen hagy ugye?Röhögsz, amíg fel nem tűnik,
az eszetlen röhögésed, s a mentős kezében majd megfulladsz. Csinos fiú én tudom, emlékszem rá. Nem tudom miért nem hagy
ott. mert miért ne? Mondj egy okot, egy apró okot?
Érezve értem csak, ki tudja miért most, hogy Jézus - volt nem volt bárki volt -milyen bölcset mondott.
Add Uram hogy legyen akinek a lábait békében megmoshatom.
Fekszem a betonon a kockakövek nyomják az oldalam, ezek macskás kövek. Imbolygó árnyak, elfolynak szerteszét,
mind olyan gazdag , a ruhája tiszta, tűsarkú imbolyog a feneke alatt vagy modern papucs. Az öltönyös belém rúgott.
Az orvos dolgozni megy, ismerem. Uram nem tetszik a ruhám?
Útjában lehettem, nem éreztem semmit. Föltámaszkodtam félig az egyik kezemre, hátsó lábam béna volt, alattam tócsa.
Jön a homály felém , mint a lázmérőnek vége, mely a Vég maga. Nyújtom a kezem, balra jobbra mindenfele ahol valaki imbolyog,
föl csak föl, mint a vadlibák ha nyugatra indulnak, föl akarok kelni. Röhögnek . Csoportosan. Egyetemisták talán. Talán
felnőttek és csak röhögnek ezerrel száguldó homály borítja vérbe az agyam az elegáns hölgy frissen kivasaltan, mély undort köp felém és nagyot kerül. Egyre többen röhögnek rajtam. Azt hiszik részeg vagyok. Föl oda , föl. A néni, kiskosárkájával átment
a túloldalra. Lefeküdtem , elég volt már csak nézem ezt a durvahangú, őrjöngő kavargó bambaságot, a masszát amiből
ki nem tűnik senki csak én. Egy kéz sincs, nem találkoznak kezek, s a röhögés kórusa kísér majd át a túlsó partra.
Uram ha megadod azt, hogy megmoshassam egy valaki lábait, s kéz a kézhez ér s minden üveg törik semmi több...
Már megadtad a legtöbbet amit ember megkaphat. És nincs tovább. Nagyon bölcs. Érdd el. Érj el.
A többi csak unalom.Hát bújjunk az unalommal ágyba..

hirdetés