hirdetés

katha: mandragóra gondolatok

nem emlékszem melyik évben történt, csak arra, hogy lusta volt az a tavasz.
a hajnalok sokáig nyújtóztak, a nappalok szikár csendben meneteltek és az éjszakák elnyúltak a hold ölén.
fakó vággyal fonódtak össze a fák ágai, míg fű kesernyéje telepedett a mozdulatokra.
néhány mezitlábas gondolat sétált a környéken.
még csak a fejem búbját dugtam ki. résnyi valósággá lettem. szuvas fény mart belém.
engedjenek ki kérem szépen nyöszörögték tagjaim.
de a rögök nem mozdultak. szikkadt tekintetük a semmibe fókuszált.
még õ k is átnéznek rajtam... megint egyedül maradtam mint annyiszor már.
a föld kortyokban nyelte sóhajom. feljebb nyomtam magam. hátam megfeszült, karjaimról pergett a súly.
ólmos marasztalás csimpaszkodott a lábaimra. hangtalan fájdalommal letört néhány lábujjam.
prüszköltek a kérdések. kint volt a fejem.
egy erõ s rántással kitéptem ujjam belegabalyodott szõ rzetét a vén gyökerekbõ l... végre a kezeim is dolgoztak.
sokáig küszködtem mire kiszabadultam. sántikáló lélegzettel a hátamra feküdtem.
rámköszönt a megszokott látványt. elnyű tt ruhájában üldögélt mellettem. szemében árnyas közöny vibrált.
porladó mosolyát néztem.
füstös képek buggyantak elõ belõ lem: roppanó gerendák, nyiszegõ lépések, pattogó kötél, a himbálódzó cipõ kbe vihogva belekapó szél hangja, és a fuldokló félelem reszketve lerogyó teste...
a csend ajtaján kopogó valóság majd a hű s magány tátott szájú arca...
hányszor csinálam végig? már nem számolom. mert egyszer biztosan vége lesz.

hirdetés