hirdetés

Mátyási Mátyás: Marjai feljegyzése, október 23. (ovénu malkénu)



„Nem bolygó, csak egyszerűen árva. Gyerek még. Semmi mítosz, semmi dalárda.”

Alacsony, törékeny Látjuk, ahogy görnyedezve bandukol az esti hideg utcán.
Homloka redős. Erőlködik, mert akar érteni.

Dideregnek a hámló, golyók ütötte sebhelyektől varas falak is.
Lámpafényeket tükröz az esőtől ázott aszfalt.
Ragacsos falevelek várják hallgatagon neszezve lehulló társaikat a járdán.

Egy éve fegyverek ropogtak. A lakás félelmetes, a sarkokban rémek.

Apja után vágyik. Legalább egyszer még meg kéne fogni a simogató, nagy meleg kezét.
Tudja, hol van, de oda nem mehet. Apád nem él, hallja mindig, megölték.

A halál az élőnek tiltott? A halál megfejthetetlen? A halálhoz nincs kulcs? A halál kapuja élőnek nem nyílik meg? A halál országába nem lehet bemenni? A sötét hidegben csak eltévedni, eltűnni, semminek lenni lehet?

Erőlködik, mert értve akar élni.

hirdetés