hirdetés

Mátyási Mátyás: marjainak mondta valaki az utcán

sétáltam egy erdőben nem dantei
semmi sötétlés vagy fél életút csak afféle nyárspolgári
afféle sétaerdő július verőfény

mindazonáltal egykedvűen hosszan jelzett valamit egy madár

és akkor kérdések jutottak eszembe
ki sétál itt? talán egy elveszett isten vagy angyal?
vagy szerényebben ember elveszett én?

és ha isten mit tud kezdeni a ténnyel
örülne-e hogy valahol a térben
éppenséggel itt mégiscsak van
tehát elveszettsége viszonylagos?

és ha valaki odakiáltana neki
evickélj no csak evickélj
akkor mosolyogva visszaintene
s szólna evickélek hát nem látod?
vagy bizalmatlanul megfordulna
és eltűnne a fák között?

és ha így tenne gondolna-e
arra hogy eltűnése is őt rajzolja
ki a világ szövetén?

hirdetés