Sastoll: Megtisztulás

1.

A halál sziklán álltak. A tengeri szél kiszárította ajkukat és sós ízt kevert a csókjukba.
Le mersz ülni? kérdezte a fiú.
Akarod? kérdezte vissza a lány.
Igen! felelt a fiú hevesen.
A lány kibontakozott az ölelésből és vakmerő mozdulattal lehup-pant a szikla pere-mére. Szoknyája a térdéig csúszott. Fehér, formás lábszárait a mélység fölött lógázta. A fiú szíve vadul vert a hajme-resztő látványtól. A lány félre-for-dí-totta a fejét, úgy nézett föl rá. Mosolya kihívón villant a fiúra.
Szeretsz?
Húzd fentebb a szoknyád!
Miért?
Mert izgató a combod.
A lány feljebb húzta a szoknyáját. Lent sirályok köröztek. A fiú egész a szikla széléig kúszott és a lány ölébe hajtotta a fejét.
Szeretlek.
És ha lezuhantam volna? Most kit szeretnél?
A tengert.

2.

Kérsz teát? kérdezte a lány a konyhából.
Semmi válasz. A fiú a szobában írt. Ellőtte szétszórt és kupacokba gyűjtött lapok halmozódtak.
Hahó! csendült a lány hangja, de most már erősebben.
Szóltál?
Azt kérdeztem, kérsz-e teát?
Jól esne.
Jól esne. Hát ez szép! Csak így, dörmögve ideveti. méltat-lankodott kedvesen a lány. Letette a csészét az íróasztal szélére.
Mindjárt itt lesznek a gyerekek.
Hol vannak? nézett fel a fiú és belekortyolt a teába.
Kimentek a partra. Nagyon szép idő van. Ma különösen sok a sirály.
Finom.
Ez természetes. Hogy haladsz? nézett a lapokra.
Nehezen.
Nem hiszek neked! kötekedett vele.
A fiú átfogta a lány vállát, magához húzta és megcsókolta. Aztán a lány kiment a konyhába és nekilátott, hogy elrendezze a virágait a vázákban. A fiú merengve nézte a mozdulatait. Ismerte mindet. Érezte amint kien-ged a görcs, ami addig megbénította. Újra írta a fejezetet. S mikor befejezte könnyűnek érezte magát.

3.

Estére elállt a szél. A hó csendesen szállingózott. Az ablakok sarkaiban kis halmok rakódtak le. A fiú a lány ágya mellett ült. Nézte vékony kar-jait, Ahogy szinte súlytalanul a paplan fölött lebegnek. És dús, ősz haját amint szorosan simul fejére.
Hozzak teát?
A lány erőtlenül nemet intett.
Reggelre nagy hó lesz. Gyönyörűen esik. Majd átszólok telefonon, hogy hány-ják el a havat a ház elől.
Tudod, hogy úgy is megteszik suttogta a lány.
Igazad van. Nagyon rendesek. Tegnap is átszóltak, hogy hozza-nak-e valamit a városból.
A fiú megigazgatta a paplan szélét. Kezein erősen kirajzolódtak a májfoltok.
Olvasok neked valamit mondta és csoszogós léptekkel elindult a köny-vespolc felé. Holnap pedig elviszlek szánkózni. Fel-húzlak egész a szik-lákig, és onnan hazacsúszunk. levett egy könyvet, s közben köhögve nevetett.
A lány arcán csendes mosolyra húzódtak a ráncok.

4.

Papus, most már gyere be! - ölelte át a lánya. Hideg még ez a tavaszi szél. Vigyáznod kell magadra!
A fiú a tengert nézte. Most egész halk volt a morajlása. Alig hullámzott. Sirályok keringtek felette. Némelyik lecsapott, Majd vijjogva felszállt.
Szép most a tenger karolt az apjába.
Szeretem nézett a kék vízre a fiú.