hirdetés

daevid: Nagyanyám!

1
Egy temetésen mindennek rendben kell lennie,
Ha már az életben semmi sem volt rendben.
Ahogy a gyertyák csonkig,
Fogytál, száradtál szobádba, múltadba.
Anyád jól van? kérdezgetted
ötpercenként.
De a válasz már hullt is ki fejedből,
Lepusztított testeddel
Elméd rohadt versenyt észrevétlen.
80 éves csecsemő pelenkáztak s te úgy vártál
Az anyaölre, mint még tán soha.
De téged itt már mindenki megtagadott.
Most azon tűnődöm,
Vajon teljesült-e kívánságod?
Azért tudd, urnád valóban csodaszép,
Rajta márványba karcolt neved
mássalhangzói, magánhangzói
elcsendesült harmóniában
Hamvaid ölelik rezzenéstelen,
Elzárva örökre
Valamit apámból,
Valamit belőlem.

2
És könnyek helyett csak a napok hullnak,
És a feneketlen kút elkopott neveddel hízik,
És hullnak a napok, te csendbe ragadtál,
A semmilyen semmibe,
valahol két szó között keringve,
És leszel félrehúzott vonal,
Egy eltitkolt érzés,
Egy elfojtott gondolat.
És hullnak a napok,
A porba felémfeszülő ráncokat,
fehérdrót hajszálakat
Karcolok.
Megszólítasz, csönd!
Nem álltam sírodnál istent teremteni!
Érezni, megbocsátatni.
Kérdések helyett csönd,
könnyek helyett napok
Kérlek, ne haragudj,
hogy nem hiányzol
hogy nem szerettelek.

hirdetés