hirdetés

haszid: ne provokálj

de mindegy, ma mindennek örülök, hülye kis naiva vagyok, és élvezem, és nem olyan mániásan, nem fog a nevetésem hisztérikus zokogásba fordulni, egykedvűségnek is tűnhet, vagy egyszerűen sekélyességnek, pedig nem az van, hogy nem érzem át, vagy hogy nem értem, csak úgy látom mostanában, hogy mindenre van megoldás, hogy minden helyrehozható és visszafordítható, tényleg minden, és persze, hogy vannak áldozatok, de nyugi, tudom, hogy én is lehetnék az, és tényleg nem csinálnék tőle a nadrágomba, és ez a gondolat nem lohaszt le, épp ellenkezőleg, még jobban örülök, és még több olyan mondat esik ki a számon, amitől behány mindenki, aki nem a mennyben él, hanem a szaros földön, amit mindig gyaláz, de nem adja be önként a kulcsot, nem mondja, hogy figyu, itt voltam, megnéztem, többféle idegállapotban is, és úgy látom, nem nyerhetek, nem nyerhet senki, úgyhogy köszi szépen, ez nem az én játékom, és csak az, akinek valakije már elment önként, csak annak hiszem el, hogy úgy érzi, nem teheti meg azokkal, akik szeretik, de nekik elhiszem, és ők kicsit ki is vannak ezzel fosztva, mert elvették az aduászukat, szegényeknek, nem tarthatják meg a lehetőséget, nem tarthatják fenn maguknak a műsorváltoztatás jogát, de amikor ebbe valamennyire beletörődnek, akkor jön ez az egészen újfajta jó hozzáállás, amitől megszépülnek, amitől felidegesíthetetlenek és megtörhetetlenek lesznek, és akkor egy csomó új ellenséget szereznek maguknak, sőt, őket tartják érzéketlennek, pedig ez óriási tévedés, mert igazából csak megvilágosodtak egy kicsit, újkeletű, ismeretlen-ezeréveismert nyugalom, ja, hát igen, mondhatom komolyan, hogy derű, mert az egész körül van valami isteniség, valami olyan dolog, ami nem emelkedettség, inkább az a fajta védettségtudat, amit egy olyan ember érez, aki rettegett attól, hogy leég a háza, aztán le is ég, és a legdurvább, hogy még kétszer leég, és utána negyedszerre már mindegy is, hogy leég-e, mert már összeszedte magát háromszor, és tudja, mi vár rá, ha vár, és nála senki se gondolja komolyabban, hogy megszoksz vagy megszöksz, csak ő nagyobb kaliberben, érted, élet-szinten, szóval csak azért nem volt szép, amit mondtál, mert tudom, hogy provokálni akartál, pedig én nem lettem szektás, nem mosolygok mindenttudón, bárgyún, és ez nem fölényeskedés, csak rájöttem, hogy anélkül is levehetem a válladról a mázsás súlyt, hogy a saját vállamra venném azt, szóval, nem akarok úgy tenni, mintha nem esett volna rosszul, de megbántottak tegnap is már, meg a múlt héten is, meg valaki egész biztosan megbánt majd pár napon belül, és még egymilliószor, de nem lepődöm meg rajta, és már nem hiszem azt, hogy ezentúl minden szép lesz, meg már örülni is tudok neki, de attól még szarul esett és rohadj meg érte, de akkor se fogom ezentúl azt csinálni, amit korábban, és nem fogom én nyomorultan érezni magam attól, hogy visszaugattam, és hogy gyarlóságra gyarlósággal válaszoltam

hirdetés