hirdetés

csenge13: négy fal közé zárt forradalom

Gilbert Adair olyannyira ismeretlen mint szépíró, hogy az ő nevét csupán elenyészve kapcsoljuk az Álmodozókhoz. Sokkal inkább Bernardo Bertolucci és az ő legújabb, tabudöntögetőnek mondott filmje kerül a középpontba, holott az Álmodozók Adair könyvének filmes adaptációja. Hogy miért tabudöntögető arról vitatkozhatnánk, talán harminc évvel ezelőtt igazán annak számított volna, most inkább csak egy kis erotikával fűszerezett, néhol fullasztó, néhol véresen komolynak tűnő, néhol könnyed, játszi kitárulkozása ez három fiatalnak.
Adair műve eredetileg 1988-ban jelent meg, A szent ártatlanok címmel, a francia diákmozgalmak húsz éves évfordulájára. Holott tulajdonképpen a forradalom csupán elenyésző fonala az írásnak. A könyv átdolgozott kiadása azután látott napvilágot, hogy Bertolucci felvetette a megfilmesítés lehetőségét és felkérte Adairt a forgatókönyv megírására.
Hogy mért kerül háttérbe tulajdonképpen a forradalom, nos, véleményem szerint mert a diáklázadások csupán ürügyként szolgáltak a szerzőnek, hogy egy kellőképpen felhevült, változásokkal teli környezetbe helyezhesse regényének szereplőit. Hogy érzékeltethesse, hogy az addig, diákok által érzett fullasztó elnyomás elleni harcnak talán más módja is van, mint kivonulni az utcára, hogy elsősorban – ahogy a szereplőknek is – saját forradalmunk kell megvívni a világ szabványos rendjével, a tömegkultúrával, és önmagunkkal szemben. Hogy elsősorban a saját helyünk és a saját értékeink kell tisztázni. Pontosan így tesz a könyvben Isabelle, Théo és Matthew is, saját világukba vonulva, a négy fal közt lázadnak, bezárva önmagukat egy lakásba, védve a kinti zajongásoktól, barikádoktól, ám mindvégig megőrizve a forrongások pezsgő, eseménydús szféráját. És bár a külvilág nem hatol be az elfüggönyzött, bezárt ablakokon, ami bent zajlik az éppen olyan hangos és elsöprő erejű.
A Cinémathéque volt az egyetlen közös kapcsolódási pontjuk, mert míg kezdetben mind a hárman mozi-imádatukkal, a régi filmek iránti beteges rajongásukkal tűntek ki a tömegkultúrát hajhászó fiatalok közül, addig szép lassan ez a fajta rajongás is divattá lett, csak úgy, mint a francia diákmozgalmakat fellángoltató fiatalok által képviselt szélsőséges irányzatok. Talán ezért a fordulat, hogy puszta unaloműzésből, a mozi bezárása miatt, valahogy mégis egymásra lelnek, és az ikrek, Théo és Isabelle kezdeményezésére kezdetét veszi játékuk. A könyvben a filmvetítések alkalmával találkoznak egymással, a film azonban erőteljesebben beleszövi a fiatalokat a forradalom hevületébe, itt a mozi bezárása elleni tiltakozáson futnak össze egymással.
Eleinte valóban csak játéknak indul időtöltésük, valóban, mintha három unatkozó diák képe bontkozna ki előttünk, akik próbálják filmes kérdésekkel felidézni a Cinémathéque-ben töltött napokat. Ám ez a kényszerűen zárt világ, a négy fal, az ikrek egymáshoz tartozása, és a sajátos kapcsolatukba belecsöppenő amerikai diák furcsa találkozása valahogy önnön lázadásuk megvívására készteti őket. Nem véletlen, hogy ebben az esetben Isabelle a szószóló, a francia diáklány, akit valahogy furcsának, de nem rossz értelemben furcsának, hanem érdekesen hóbortosnak ismerhetünk meg. Őt követi ikertestvére Théo, és az ők már-már a vérfertőzés határát súroló, bensőségesen szoros kapcsolatukba csöppen bele az amerikai diák, Matthew, aki ártatlanságával, mértékletességével – ha nem is kimondva - csupán a megtűrt szerepét játszhatja el ebben az érdekes háromszögben.
A könyv, és ebben az esetben a film is nem perverz, beteges játék, nem egymás őrültbe kergetése, inkább valamiféle fellélegzés, a szabadság hírdetése, mintha ők hárman azt hírdetnék kicsiben, Théo és Isabelle hálószobájában, amit a diákok kint nagyban; szabadságot, levegőt, önálló döntéseket akarnak, ők maguk akarják felfedezni a világot és egymást. Nem kézhez kapott megoldásokat és szabványos elképzeléseket akarnak, hanem egyedi, önálló megtapasztalásokat a világról. Hiszen a legnehezebb forradalmat vívják ők, önmagukkal hadakoznak, miközben kint dübörög az igazinak vélt forradalom. Csak hogy, kérdés, hol kell, hol lehet elkezdeni egy-egy ilyen forrongást, hiszen kellett valaminek történnie annak előtte is, hogy 1968-ban a nanterre-i diákok kivonultak Párizs utcáira.

hirdetés