sbpaul: Néhány mondat fákról és rajzokról

hátrafordult. fák. gondolta magában.
ilyenkor ideges lesz az ember. háttal
a partnak nézi a fákat. oly sokszor
mondták, hogy a fák között szörnyek
vannak. ilyen formákat mindenhol
lát az ember. falevelek, ágak. állatok.
és mégis. ekkor jut eszünkbe, hogy
a levél szem, fül, orr lehet, amiképp
összefirkált papírunkon. a sziklára
visszapillantva tudja: a rajzok itt mit
sem érnek, azok ostoba, tévelygő
másolók fantáziái. nyári éjjel, sima
tenger. elhajítja mind, újat rajzol
magának, belép a fák közé, oda.
ahol a tegnap bujkál. és a szörnyek
lesnek, testüket az erdő formálja,
nézi, nézi, ne fordulj meg, lassan
menj beljebb. hidd azt, hogy ők
félnek. tőled. a kitaposott ösvény
mégis megriasztja. itt ember járt.
forgolódni nem mer. mindenhol
fák, fák, fák, fák állják körbe.