hirdetés

aqua: Nem csoda

Aztán persze az is lehet, hogy csoda történik a fiú felállt a padról, eldobta a cigarettát, és elindult. A lány még ülve maradt egy darabig, eljátszott a gondolattal: és ha igaza van? Egy már történt. Sőt, ha jobban belegondol, kettőjükkel kapcsolatban semmi sem lehet meglepő.
Lassan indult a fiú után, de a végén be kellett gyorsítania, hogy utolérje. Az nem lassított, saját tempójában ment a fák között. Ahogy szokott. A lány melléért, egyszerre mozdult a lábuk, nem néztek egymásra. Hallgattak.
A fiú rágyújtott, szó nélkül odaadta az égő cigarettát a lánynak, és újat vett elő magának. Nem fogták meg egymás kezét, ahogy lépkedtek bele a múltba.
A lány nem lepődött volna meg, ha a cigaretta fagyistölcsérré változik a kezében, na persze a bicikli hiányzott. Lehetett volna bérelni, de egyikük sem akarta túllihegni a dolgot. Egy biciklin nem múlhat a csoda
Ott, annál a padnál? félig volt csak kérdés, de a fiú határozottan előremutatott:
Inkább ott a kanyarnál, arrébb.
Bár továbbra is egymás mellett mentek, a távolság egyre nagyobb lett köztük. Csendből nőtt és időből, és annak ellenére, hogy mindketten tudták, hogy egy pillantással minimálisra csökkenthetnék, egyikük sem vette le a szemét az előttük húzódó útról. Egymás mellett távolodtak egymástól.
A párhuzamosok a végtelenben találkoznak erre a gondolatra a lány elvihogta magát, mert Karinthy jutott az eszébe, és az az írása de melyik is? Mielőtt végigfuttathatta volna magában, már egy újabb gondolat tolakodott elő: de hiszen ők is oda tartanak. A végtelenbe. Az ő végtelenjük egy tizensok évvel ezelőtti délután, pont itt, pont így. Erre megnyugodott, és mivel megérezte, hogy a fiú nézi, ő is oldalra fordította a fejét.
Így mentek tovább, nem eresztve a másik tekintetét. A fiú kéket látott, olyat, hogy belesajdult a szeme, a lány pedig olyan barnát, hogy arról mindenféle bársonyos és meleg dolog jutott az eszébe.

Egyszerre álltak meg. Aztán, anélkül, hogy megszólaltak volna, fél méterrel arrébb mentek. Elnevették magukat, a fiú egy keresztet rajzolt a porba a lábával.
Itt volt.
És akkor hirtelen súlytalanná váltak, beleszédültek az időbe, és amikor kitisztult minden, a lány felnézett a fiúra (az hirtelen sokkal magasabbnak tűnt), ő pedig lenézve látta a lány ragyogó szemét, ami körül eltűntek az apró ráncok, és ahogy elkalandozott a tekintete, két kis hegyes mell vonta magára a figyelmét, amitől bizseregni kezdett a gyomra, meg lejjebb is.
Nem érezték, hogy mozdulnak, de egyszerre nagyon-nagyon közelről néztek egymás szemébe. A fiú keze valahogyan a lány derekára került, ami most még a szokottnál is vékonyabbnak érződött a semmi kis anyag alatt. Csókja a lány szája helyett az arcát érte, mintha a sajátjával le akart volna törölni róla valamit (fagyit?), aztán lassan érkezett a szájához. Amikor a fiú nyelve szétfeszítette a lány (nem túl ellenkező) ajkait, rájöttek, hogy ilyet még egyikük sem érzett. Egy idegen ember testének a részét fogadták be magukba. A saját ízük ismerős volt, de most volt valami más is, furcsa és megdöbbentő, egy másik ember nyelve a szájukban. A lány annyira szorította a szemét, hogy narancssárga és forró körök jelentek meg előtte, a fiú pedig egyre határozottabban érezte a bizsergést a lába között.
Szinte egyszerre húzódtak el egymástól. A lány szeme most csaknem egy vonalban volt a fiúéval, érezték egymás leheletét, amibe hirtelen valami furcsa keveredett talán cigaretta íze?
A lány, félrenézve, meglátta saját kezét a fiú vállán, és ez a kéz magán hordozta az évek nyomát, és amikor a fiú megfogta a sajátjáéval, az már egy felnőtt férfi keze volt.
Még mindig egymást nézve lassan a padhoz sétáltak, leültek. Előremeredtek mindketten, a vizet bámulták, a fáradt fényű naplementét. Már nem mertek egymásra nézni, kicsit zavarban cigaretta után kotorásztak, rágyújtottak, és hallgattak.
Nem történt csoda egyszerre mondták ki, azután magukban mindentudóan elmosolyodtak, mert mindketten tudták, hogy de.

Balatonkenese, 1984. augusztus 19. - Budapest, 2003. szeptember 15.

hirdetés