hirdetés

gébics: Netnapló 2006. január elsején I. rész

Az újév szétesett. Minden évben szétesik valamiért, de az idén az időjárás is… Amíg december gondos szigorral összefogta a világot faggyal, hóeséssel, addig január elsején lucskos eső permetez, megerednek a vizek, tocsogók szaggatják meg a sorvadó hótakarót. Mintha a fák is felébredtek volna arra, hogy eltűnt a hó, de nem beszélnek egymással, feketén merednek maguk elé. Az utcákon senki sem jár.
Délután van, mire az emberek többsége fölkel az ágyból. Már az alkony vackalódik tétova madárhangokkal, távoli kutyaugatással, mire a frissítő kávét vagy teát magukhoz veszik. Sokan föl se öltöznek ilyenkor, csak fürdőköpennyel, köntössel, pongyolával adják meg a módját az év első, gyorsan eltűnő nappaljának. Halkan beszélgetnek, szinte papírhangon. Megbeszélik a szilveszteri mulatság epizódjait, lesajnálják a szomorú időjárást. Van, aki folytatja az evést-ivást, van, aki csak heverészik.
Újév napjával én sem tudok mit kezdeni. Babonaságból jó lenne megcselekedni mindazt, amit kellemesnek vagy fontosnak tartok. Hogy az év során se hagyjanak el. Jó ételek, italok, szeretkezés, egy jó könyv, társasjáték a gyerekekkel, kirándulás, írás. Mindenből egy kicsit.
Azért körüllengi mindezt a céltalanság. Az időkerék még áll, csak meg-megnyikordul. Ettől meg baljós előérzeteim támadnak: új feladatok, új határidők. A legjobb mégis a televízió elé ülni, és megnézni valami lélekemelő filmet. Ha van ilyen. Az idén éppen van: egy medvecsaládról és a medvevadászokról szól. Az egyik csatornán később krimit is adnak, Sherlock Holms nyomoz a XIX. századi ködös londoni sikátorokban. Az egész család a képernyő elé gyűlik, elnézegetem én is.

hirdetés