hirdetés

gébics: Netnapló 2006. január elsején II. rész

Furcsa így ünnepek után. Mintha minden utazás előtti elválás, minden betegség körüli aggodalom, minden sértő szó miatti megbánás, minden megaláztatás miatti keserűség összesűrűsödne. Különleges nyeletű itallá, megmagyarázhatatlan ízű gyümölccsé. Zokogni szeretnék, de az oktalannak tűnne, így csak ásítozok, nézem a kinti esőt. Téblábolok, és amikor elérkezik a lefekvés normális ideje, nem merek ágyba térni sem, elkerülendő az álmatlan forgolódást.
Ilyenkor jó lenne valami mesébe bekerülni. Van egy, amelyben a szeszélyes királylány azt kéri januárban a szegény szolgálólánytól, hogy hozzon neki hóvirágot. A behavazott erdőben botorkáló lány már-már megfagy, amikor az erdő közepén egy tábortűzhöz ér: ott táborozik a 12 hónap, 12 jellegzetes gúnyába öltözött, jellegzetes arcú és korú férfi. Persze segítenek a lánynak, néhány percre az ifjú március veszi át a kormányzást, így a lány szedhet hóvirágot. E szürke január elsejei napon de szívesen találkoznék én is a 12 hónappal!
Hogy megvigasztalódjam, egy téli tájra gondolok. Talán a szülőfalum határára? Havas mező, erdőszegéllyel, távolabb lankás dombok, mélyen beléjük vágódó utakkal. A bokrok fölött egy karvaly éppen elkap egy verebet, gyilkos útját beszórják a megmenekülők csipogásának tűkristályai A mezőn róka kerget egy nyulat, hangtalan. A fákon varjak leskelődnek, fölrebbenésre készen. Minden a maga útján…
Holnapra majd csak ideér e tájról a rend.

hirdetés