hirdetés

Sastoll: NIM és A Dinoszaurusz

Hogy miért hozom össze a kedves NIM-et és a dínót?!
Nem, ó, nem lesz ez arcátlanság (sajnálom, de most nem a botránykeltés a célom), hanem komoly és köszönetteljes reagálás NIM pazar, MINDENKINEK szóló írásaihoz, amiket a legutóbbi 2 közléseimhez fűzött, és nagy hiba lenne kihagyni.
Itt most nem az a lényeg, hogy pont az én dolgaimra írta, hanem az amit és ahogy megfogalmazott! Tessék csak megnézni!
És azért is tessék csak megnézni, mert az alábbiak e nélkül nem lesznek igazán csemegék.
És hogy mi lesz az alábbiakban olvasható? Egy kis türelem, mindjárt elárulom. Addig is álljon itt még egy gondolat NIM és a dínó titkos kapcsolatáról.
NIM kritikáinak mérete az átlaghoz képest, a kihalt óriások méreteivel vetekszik. Nyugalom, nem várható meteorbecsapódás, NIM és kritikái nem fognak egyhamar kihalni.

Tehát az alábbiakról lebbenjen fel a fátyol!
Egy részlet, Mario Vargas Llosa: Levelek egy ifjú regényíróhoz c. művéből. Jó szórakozást, és töprengést.

<i>Ne regényt vegyünk például, hanem elbeszélést, talán a világ legrövidebb (és egyik legjobb) novelláját. A guatemalai Augusto Monterroso műve, A dinoszaurusz csak egyetlen mondat:
Amikor fölébredt, még ott volt a dinoszaurusz."
Tökéletes elbeszélés, ugye? Páratlan elhitető erőt adnak neki tömörsége, hatásossága, színei, sugallatos varázsa és tiszta szerkezete. Nyomjuk el magunkban ennek a parányi elbeszélői gyöngyszemnek minden lehetséges, dúsgazdag, másféle olvasatát, csakis időbeli nézőpontjával foglalkozzunk
Melyik a valóságszint-nézőpont ebben az elbeszélésben? Bizonyára egyetért velem, hogy képzeletbeli síkon helyezkedik el az elbeszélés, hisz nem valószínű a valóságos világban, amelyet ön is, én is tapasztalatból ismerünk, hogy - lidércnyomásos - álmunkban megjelenő történelem előtti állatok tárgyi valósággá váljanak, és, ha kinyitjuk a szemünket, ott találjuk őket testi valójukban az ágyunk mellett. Nyilvánvaló hát, hogy a képzeletbeli, vagyis a fantasztikus ennek az elbeszélésnek a valóságszintje. Vajon aki mesél, a (mindentudó és személytelen) elbeszélő is ugyanezen a síkon helyezkedik el? Merem mondani, hogy nem, hogy ez az elbeszélő inkább olyan valóságos vagy realista síkról mesél, amely ellentétben áll annak a síkjával, amit elbeszél. Honnan tudom? Egy igen rövid, de félreérthetetlen utalásból, mondhatnánk, egy jelből, amelyet a tömör történet szűkszavú elbeszélője küld az olvasónak: a még határozószóból. Nem csak tárgyias időhatározás van ebben a szócskában, amely csodáról tudósít (hogy a dinoszaurusz átlépett az álom valótlanságából a tárgyias valóságba). Figyelmeztetés is, valami rendkívüli esemény okozta meglepetés vagy csodálkozás. A bámulat láthatatlan jegyeit viseli magán ez a még, és közvetve arra sarkall bennünket, hogy lepődjünk meg a csodás esettől. (Képzeljék már, mi nem történt: még ott a dinoszaurusz, pedig nyilvánvaló, hogy nem kellene ott lennie, hisz az igazi valóságban sosem fordul elő ilyesmi, ez csak a fantasztikus valóságban lehetséges.") Szóval ez az elbeszélő a tárgyias valóságból mesél; ha nem így volna, nem bírna rá bennünket egy kétértelmű határozószó okos használatával, hogy tudatosítsuk magunkban: a dinoszaurusz átlépett az álomból az életbe, a képzelet világából a kézzelfogható világba.
Nos, ez hát A dinoszaurusz valóságszint-nézőpontja: egy való világban elhelyezkedő elbeszélő valami képzeletbeli esetről mesél.</i>

hirdetés