hirdetés

Shakwill: Nincs menekvés!

A legrekkenőbb Augusztusi hőségben tört ki rajtam az „infulencia”.
Roppantul bosszant a dolog, mert ezek szerint január derekán eltrafál majd a hőguta.
Mást nem tehetvén lefeküdtem, és megnéztem az esedékes amerikai katasztrófafilmet.
Jót röhögtem rajta, majd a falnak fordulva aludni tértem.
Éjjel hörgőim muzsikájára ébredtem: belélegzés közben káráló hangok jöttek ki a torkomból. Atyavilág! Pont, mint a tyúk kárálása. Nekem végem! Ez csak a madárinfluenza tünete lehet.
Letöröltem homlokomról a halálverítéket, amikor éles fény és dübörgés vonta magára a figyelmemet. Kirohantam az udvarra és megláttam a hatalmas meteoritot, amint tűzcsóvát húzva száguld a városszéli bányató felé. Szent Kleofás! Ez egyszerre fog szupercunamit és több ezer fokos perzselő hullámot létrehozni. Esély sincs a túlélésre. Azonnal berohantam, hogy rövidhullámú rádiókészülékemen segítséget kérjek. Még szerencse, hogy elkészült a kísérleti mágneses antennám, amely több tízezer voltos feszültséget, és sok ezer amperos áramot generál. Már néhány wattos teljesítménnyel is el tudom vele érni egész Európát. Igaz harminc wattnál nagyobb teljesítményt még nem mertem ráadni, mert az iszonyatos feszültség átütött minden kondenzátort.
Feltekertem maximumra a teljesítményt, és a mikrofon után nyúltam, amikor éles recsegések közepette az ujjaimon kigyúltak Szent Elmo tüzei. Rémülten akartam a teljesítményt lecsökkenteni, amikor az antenna kondenzátorából lila láng csapott ki, amely egyre növekvő örvénnyé csavarodott, szépen kezdte elnyelni a szobát. Itt adtam fel a küzdelmet. Innen nincs menekvés. A hatalmas térerősség gravitációs kollapszust okozott, amely fekete lyukká válván elkezdte bekebelezni a világot. Akkor szippantott magába, amikor elérte a házat a perzselőszél hajtotta szupercunami. Utolsó érzésem az elégtétel volt, hogy a gyilkos vírusok is velem pusztulnak.

hirdetés