hirdetés

Róka Béla: Nôuralom? ¦ Ugyan...(2. folyt.)

  Egyrészt, mert a nôk nem képesek távlatokban gondolkodni. Ami náluk mégis "távlatos" gondolkodásra utal, az is mindössze legfeljebb, ha néhány évtizedre elôre-"tervezést" jelent (jobbára leginkább az ideális partner, vagy családapa megtalálására korlátozódó "tervezést"...), nem pedig eljövendô korszakok eszmeiségének és kultúrájának, és a messze jövôben megszületô generációk életkörülményeinek
"megálmodására" törekszik. Nyilván
nem véletlen, hogy az összes birodalomalapító (és -építô), valamint az összes vallásalapító és eszme-"atya", kivétel nélkül, mind-mind férfi volt...

Másrészt, a nôk azért sem szoríthatnak ki bennünket - férfiakat - vezetô pozíciónkból, mert ôk alapvetôen biztonságra, stabilitásra, állandóságra törekvô ¦ ösztöneikre építô lények: bármit is tesznek, voltaképpen mindig is kölykeiket, otthonukat, birtokukat, territóriumukat védô nôstényekként viselkednek, még ha sosem hoztak világra utódot, akkor is. Viszont csak olyan területeket képesek uralni (és hosszú távon meg is tartani), mely területeket a férfiak átengednek nekik, s amely területek birtoklására egyébiránt, "alkatilag"
¦ fizikai, szellemi, pszichológiai, spirituális és transzcendentális
értelemben egyaránt ¦ alkalmasak.

Ezzel szemben a férfi (az igazi) ¦ bármivel foglalkozzék is ¦
végsô soron mindig is az új területeket felfedezô és meghódító kutató és harcos; a friss eszmék, új ötletek és gondolatok kidolgozásán fáradozó filozófus, mľvész, újító és feltaláló.

Ő a nemes vadra készülô, okos és ravasz vadlesô, akik képes akár szikla-erdôn, jégáron és lávamezôn is áthatolni, majd türelmesen várni és várni, ha kell, míg csak fel nem tľnik a rejtekének fedezékébôl elômerészkedô "csodaszarvas", hogy azt végre is ott meglepve és nyomát
követve, ľzve-hajtva elejtse azt. És igen, ô az, akik mindegyre új neg új eszközöket ötöl ki a még hatékonyabb "vadászat" érdekében.

Ő a villódzó szellemet korlátozni szándékozó avítt "törvények" és hazug társadalmi gyakorlatok megkérdôjelezôje ¦ a reformátor; ô a testet-lelket megnyomorító önkényurak ellen fellépô ¦ a küzdelemtôl és az önfeláldozástól sem visszariadó ¦ szabadságharcos és forradalmár.

Ők ¦ akár a préri megzabolázhatatlan musztángjai vagy camargue lápvidékének szilaj paripái ¦, hogy szabad lélegzettel, szabadon vágtathassanak, inkább prüszkölve, ágaskodva térnek ki a pányva elôl és szétrúgják az elrekesztésükre emelt karámot is, ha kell, semhogy betört nyergesként vagy igavonóként szolgáljanak halálukig.

Ők a meg nem törhetô, lázadó "hercegek", a fenegyerekek, akik készek, akár az "udvar" kényelmét és unalmát (munkájukat, egzisztenciájukat) is feladni, s akár magával az "uralkodóval" ("uralkodó"-nôvel) is szembeszállni, ha kell, ha már csak az biztosíthatja számukra lényük és cselekedeteik függetlenségét.

Ők voltak hajdan az új, ismeretlen, fel nem tárt földek messzeségébe vágyó - új birtokokra áhító - merész konkvisztádorok, a hódítók, akik
¦ hogy régi álmaikat ne kelljen feladniuk ¦ készek voltak otthonukat, birtokukat, s akár családjukat, hazájukat is elhagyni, hogy ôsi legendák nyomán szeljék át az óceánt; és igen, ôk lesznek azok, kik ¦ hogy ezeréves
régi-új álmokat válthassanak valóra ¦ egy napon szülôbolygójukat is,
mindörökre hátrahagyják majd, hogy hideg hajtómľ-fénnyel tér-óceánt hasító hajóikon családjaikkal együtt utazva, a kozmosz méhében megbúvó Új Ígéret-földje bolygó iránt kutatva hatoljanak át, az űr véghetetlen, rideg éjszakáján keresztül ¦ ha eljön majd az idô.

És végül ôk azok, kik remekmívű freskóba, átszellemült festménybe, csodás vésetű márványba, fenséges dallamba és isteni eposzba álmodták s
álmodják mindezt, hogy örök idôkre fennmaradjon A Gondolat és A Tett,
melyért a nemes férfiú ¦ nélkülözve s küzdve mindhalálig, ha kellett ¦
harcolt!

Hát lehetnek-e a nôk - mindebben - versenytársaink és legyôzôink?

Én mondom: SOHA

"CSAK" egyenrangú társaink lehetnek ¦ ám az sem kevés...

hirdetés