emPERel: Nyolcvanas évek

Nyolcvanas évek (próza)

Kézcsókom még egy konyakot! - és
kiment a szürke utcára, kicsit
szédült már s látta, hogy dél is
elmúlt. Bosszankodva érezte
kezével arcán, már megint
borostás. Cigarettára gyújtott,
a gyufa megégette ujját
- s hirtelen azok a szobák
jutottak eszembe, ahol soha
nem szeretkeztünk. Csak
a hideg őszi utakon
csókoltál meg, olyan meleg
volt mindig kezed kezemen.
hideg utak hideg csókok romantika

Még egy konyakot! a pulton
denaturált szesztől lucskos
álomittas legyek: az ujjai
a pohár felé másztak
- időtlen panoptikum tompa
gondolatok szaga, indulatos emberi
nyáltól sikamlós szavak édeskés íze
- szerettem közelről a szemed,
pillantásod símogatott, szúrt a
szakállad, mindig cigarettáztál.
Sokkal többnek éreztelek, nem
próbáltál megerőszakolni, bár
melléd feküdtem meztelen.
tudom igazat mondtál szeretlek

Vodka is jó lesz! - felhajtotta
a rémálom ízével zamatos
tartósított lidércnyomáspárlatot,
keserédes füstcsíkok marták az
égi pillantást. Újra az utcán:
sötétedő arcok, foltok, neonfénytócsákban
lehelet, a jelekkel teleírt hó meleg arca előtt
- hallottam a hangodon, remeg
a kezedben a telefon. Nem leszek
hálás. Vége. Soha nem
szólok már, a többi néma
nem köszönöm meg. Érintetlenül
megyek az oltár elé.
miért nem beszéltél többet az álomról

Kórházi folyosó üvöltéstől
dermed. Újabb cigarettára gyújt
az udvaron, nem válaszol soha
a fehérköpenyes kérdésekre
mindig elegánsan tölti ki a teszteket
hihetetlenül élesen érzi az
éji zavaros lázbeszédek mögött
a rácsos ágyak pucér agyak között
a forró parázó párzó testeket
Nem, nem hozatsz otthonról
pizsamát. Nem, nem látogat meg
szívesen rajzolgatsz táblázatokat
kördiagramok és gyógyszerek címkéi
a fiókodban, szekrényedben öszi levelek
takarnak mosolyt sírást minek