hirdetés

prof: Óda a zacskós leveshez

Te emberi elmének tüneménye. Te!
Világunk csodája és mesésen nagyszerű
bizonyítéka, az fejünkben rejlő varázsos tudás
emberi éltet könnyítő s boldoggá tevő tehetség
lánglelkű kibomlásának.
Melletted Phárosz kolosszusa
csak ócska zseblámpa fényét nyújtaná
mivel bevilágitanándja, az emberi múlt
sötétben bolyongó évszázadit, míg téged
Te fenséges étek nem ismert
az sors üldözte nemzedékek.
Szegény Athén és Róma, csak szánni tudom
az akkor élteket, hiszen olyan étkeket
ettek ők, míg hozzád Te korunk mennyei mannája
foghatóak nem valándanak.
S Luculus kit oly nagyra tartottak régi korok,
most minden bizonnyal forog sírjában
s a túlvilágon lelke eped
hogy nem ízlelhette soha
a benned rejlő menyei ízeket.
Te étkezési gyönyörök forrás!
Te forró vízben kibomló ízharmónia!
Áldja a föld minden lakója azt,
ki kitalálta létedet!
S te vagy a szent demokrácia
legigazabb örök bajnoka
hisz bármi lészen zacskódra rajzolva
az íze mindnek ugyan az vala.

hirdetés