daevid: Öljön!

Én ismerem eszelős vonásaid,
Emészd meg magad, kevés vagy a világnak,
Sok magadnak, a mérleg valahogy sohasem
Tudom. Te is, mint mindannyian.
Megpihenhetnél két álmodozás között.
Mikor valaki beléd költözött,
Vagy éppen kisétált belőled,
És ott álltál látszatra csupaszítva,
Mint Héj, almája nélkül (Vagy mint alma kukaca nélkül?)
Tanácstalanul, zavarodva, boldogan.
Ragasztott lényegeddel most
miért hencegsz?
Olyan jó lenni valakinek,
Remélni, hitegetni?
Az óramutatók sosem hitegetnek.
A kattanások
A kattanások
Visszahangzanak
Koponyádban.
Kiüresedtél,
mert héjad alá
bélnek
a mindenséget
vélted.
A Te hibád,
Nem a világé.
De saját súlyod
alatt rogyva
csakis
ürességed
lehet
Fegyver!
Szegezd puszta hiányod drótjaikra,
Döfd irtóztató hiányod szuronyukra,
Köpd szétőrlő szemükbe,
Röhögd véreres dühükbe
Közönyöd öljön!