hirdetés

hősszerelmes: Őserdő

Milyen sok a növény, és semmi csapás,
Nehéz az Őserdőben a barangolás,
Nincs út, amelyen végig lehet menni,
Csak vágni az utat, nem lehet mást tenni.

Ha nem figyelsz, biz könnyen fűbe harapsz,
Nem tudod, hogy tél van, nyár, ősz netán tavasz,
Néha esik, máskor megfúlsz a hőtől,
Legjobb barátod egy vizes kulacs bőrből.

Körbe nézel, hol is van már a vége,
De bármeddig is mész, sohasem érsz révbe,
Mindig előtted áll egy nagy akadály,
Kezedben ellene nincs más, csak csatabárd.

Küzdeni kell hát, hogy valahogy túléld,
Nem ereszt tovább az erdő egy szép szóért,
Ha nem harcolsz ellene, összeroppant,
Úgy végzed majd, mint egy vesztes hadirokkant.

Körül ölel minden fű, fa és bokor,
Szép kis ajándék, egy színes harci csokor,
De ne fogadd el, mert nem bóknak szánja,
Nem élted hagyni, csak lelkedet kívánja.

Ha feladod, majd eltemet magába,
Mélyen, az avar alá, a csúf mocsárba,
Lehúz, felfal, élve fogyasztja tested,
Miközben szívedből rángatja ki lelked.

Ha küzdesz, végül elérsz a végére,
Ott megszűnik már, az Őserdő veszélye,
Szabad lesz lelked, akár egy kismadár,
Angyalszárnyon suhan szelíd szíved tovább.

hirdetés