hajnal: Petőfihez

Oh,hol vagy magyarok fényes büszkesége
Márciusi napoknak legnagyobb vitéze
Eltűntél előlünk,csak szellemed maradt velünk
Tápláld a lelkünk,mert a nagyvilágban végképp elveszünk.
Elnyomnak bennünket,szegény magyarokat
Belénk furdallják éles agyarjokat
Csak te menthetsz meg bennünket,te nemzetünk hőse
Légy velünk,légy velünk örök időkre.
Vesd ki közűlünk a hitvány árulókat
Mert ők eltapossák a saját honjukat
Elveszejtnek minket nagy Európában
S nem lehetünk otthon saját országunkban.
Te vagy a legnagyobb magyar,Petőfi
Te vagy a legigazabb,legjobb hazafi
Szíveden viselted te akkor nemzetünk sorsát
A habsburgok mérges elnyomását.
Most hitvány vezetőink kötnek szövetséget idegen honokkal
Betemetnek minket sárral és piszokkal
Oh,ne engedd Európában elveszni hazánk
Te már rég megmontad,hogy "senkinek sincs semmi köze hozzánk".
Te legnagyobb költő,ki verseiddel tüzeltél,harcba hívtál
Édes nemzetünket belepte az ármány
Megcsonkított minket átkozott Trianon
S azóta csak nyomnak bennünket folyton.
Nincsen már hegyormunk,nincsen Felvidékünk
Elcsatolták Erdélyt!e szégyenben égünk
Elvették a Délvidéket,nincsen tengerpartunk
Csak itt Európa közepén nyomorgunk.
A szívednek oly kedves alföld,róna az megmaradt
Megvan a Dunántúl,de minden rosszfelé halad
Az ország hitvány vezetői szövetkeznek idegen honokkal
Elveszünk az Unióban teljesen,nem törődnek ott szegény magyarokkal.
A szabadság,melyért küzdöttél:megvolna
Ha az ország vezetője nem loholna vele az Unióba
Elvesz majd a függetlenség,nem lesz majd remény
Csak Istenben bízhatunk,s benned,hogy tekinteted elér.
Nem sokan vannak itt,kiknek szíve a hazáért dobog
Maroknyian vagyunk,a többség nyugatnak lohog
S akik mégis Magyarhont szeretik,
Kiknek szíve magyar,azokét kitépik.

(2003.augusztus vége)