hirdetés

1000: Puszta gondolat

Hangokat hallok, mint az állat,
de mégis, igazán, gondolatok ráznak,
ilyen villámoktól bolonddá vállhat,
üres mondatok, szavak, akadnak,
de én itt vagyok, én vagyok,
és kicsit képzelt bolond,
de én és a gondolati romok,
mint a vízzel áztatott vakond.

Pusztító szavakat harsognak,
mindig mindenkit morzsolnak,
számolnak, s mérges lelkem,
amelyet utálva, hazudva, szeretem,
s mégis tudva nem hiszem,
mi is, mi nem életem,
pusztán feledni vagy fáradalom,
s agyamnak nem hazudhatom.

S mint ember mondom,
magamat, magamat, mondom,
sok ez az én, de ez vagyok,
sajnos írni sem tudok,
pedig emberről ír a költő,
még ha fedi testét a himlő,
de mindenkinek nem sikerül,
s lehet eret vág, vagy talán örül.

hirdetés