hirdetés

Daedalus Tamás: Reggeli áhítat

Figyelem, hogyan gyűjti össze a fényt
az üveg íve a szikvizespohárban.
Valami most azt hiszem a végéhez ért.
Kevesebbet látok a dolgokban, mint láttam.
Bárhogyan nézem, a pohár pohár marad,
hiába vonatkoztatnám egy égi másra.

A tárgy tárgy marad és a gondolat gondolat:
a felső emeletről a nők sikoltozása
nem színezi át, sem más egyéb körülmény:
szikrázó villanását nem én indukálom,
csak a ráfeszülő sűrű, nyári napfény.
És a vers rajta csak láthatatlan, furcsa lábnyom.

hirdetés