hirdetés

carlos: Revans, basszájba!

Csak a hűvös pisztolycsövet érezte a szájában. A jéghideg fémet, amin páraként csapódott le forró lehellete. Végezni akart magával. Ujja remegett a ravaszon, de hirtelen keze lehanyatlott. Dögöljön meg ő, gondolta és zsebrevágta a pisztolyt. Kilépett a McDonald's wc-jéből és visszaindult a munkahelyére. Lassan, komótosan sétált, mélyre szívta cigarettájából a füstöt és a gondterheltség ráncai lépésről-lépésre simultak bele arcába. Most már volt célja. Az imént még maga alá zuhanva, a senki-sem-tisztel érzés szégyenpírjától vöröslő arccal, lehajtott fejjel ült rá a nedves, műanyag deszkára, de ez az érzés már a múltté. Ölni akart. Vérszagra és halálsikolyra vágyott. Félelemre a szemekben, izzadt homlokra, amelyből a sós lé a vörösödő, síró szemekbe folyik. Látni akarta az arcát a rohadéknak, amikor kivégzi. Nem tartotta embernek, ezért állati kínzásokat szándékozott eszközölni a rohadékon. Spanolta magát. Az alig pár száz méteres táv felénél már ott tartott, hogy várnia kell még egy pár napot. Legalább annyit, hogy beszerezzen egy-két erősebb here-csipeszt. Fájdalmat akart okozni. Gyötrelmet. Halált.

A kapu előtt sarkonfordult. Ma már nem megy vissza a helyére. Inkább hazafelé vette az irányt és útközben betért egy pár háztartási kiegészítőket árusító boltba. Szüksége volt sövény-nyíróra, ékekre, csavarokra, szögekre, láncfűrészre, turmix-gépre és egy lángvágóra. Na meg persze pár késre és néhány méter damilra. Sötét terve készen állt.

...ajtócsapódás, láb kitesz, tompa puffanás, az áldozat a zsákban...

Sokáig várt a félhomályban, mire a célszemély megérkezett autójával. Leparkolt a garázs-felhajtóhoz és kiszállt, hogy kinyissa a kaput. Ezt a pillanatot használta ki a gaz terv kiötlöjé és rávetette magát egy baseball-ütővel. Fa a húson és a csonton, az egyik kar eltörött és a fejből is szivárog egy kevés vér. Semmi gond, ennél sokkal több is el fog folyni. A halkan nyöszörgő rohadékot egy fekete zsákba tuszkolta és a hátsó-ülésre dobta. Közel 300 km-t kellett levezetnie a sötétben, egy nyöszörgő hullajelölttel. Kénytelen volt valami nyugtató zenét választani, nem akarta, hogy az út végén egyetlen jól célzott fejsze-csapással megszabadítsa a még hörgő porhüvelyt kínjaitól. A kín volt az, amit neki szánt és nem akart hibázni. 5 km-erenként megállt és nagyot rúgott a szenvedő alany fejébe. Ezt leszámítva eseménytelenül telt az útja. Talált egy egész éjszaka downtempot- játszó adót, cigarettázgatott, kávét ivott, termoszból és írt egy sms-t az anyukájának: "nyaralni mentem, majd jelentkezem. legyetek jók. puszi". Biztosan hiányozni fogok nekik - gondolta, de tántoríthatatlan volt. Ezt a dögöt el kell intéznie, az emberiség és a saját maga törvényei értelmében.

Majdnem túlszaladt a lehajtón...csikorgó gumikkal fordult be az elhagyott földútra, melynek kátyús homokját sűrűn torlaszolták el kidőlt fatörzsek és apróbb bokor-kezdemények. Nem járt arra több éve senki emberfia. A terepjáró dízel-motorja erőlködés nélkül küzdötte le az akadályokat és hamarosan megérkeztek az elhagyott tanyaépülethez. A zsákos fickót kilökdöste a gazos udvarra és maga előtt rugdosta és egy elektromos ösztökével tartotta kordában az össze-vissza dülöngélő embert. Nem érzett sajnálatot. Egy kőkemény maszk került az arcára, melyet néhanapján még a Predatornak is kikölcsönzött, ha arra vágyott a Vadász, hogy igazán rémisztő legyen. Szóval nagyon ijesztő látvány lehetett az elkövető. A bejárati ajtón egy rozsdás lakat díszelgett, amelyhez többször odaverte a fickó fejét, de a lakat nem engedett, a faszi orra viszont igen. Vidám vérfolyam kezdett csordogálni a fekete kámzsa alól és ez mosolyt csalt a lakattal babráló emberrabló arcára.

- Lesz még több is belőle, ne aggódj - nevetett fel.

- aeur..aeruieorw....jalpejaeio - hangzott a hörgés a szájpeckek alól.

Bejutottak. Por és pókháló borított mindent. Még a döglött macskát is a konyha-asztalon. Első vacsora, kötsög - gondolta magában a gaz és egy pajszerral eltörte az amúgy is ingatag lábakon álló szerencsétlen alak bokáját. Tiszta munka, látszik a csont.

- Ha üvöltesz, odaszögezem a nyelved a kereszttartó oszlophoz - figyelmeztette a féllábról a porba hulló gennyládát.

- Felállni! Azt mondtam felállni, te kötsög, ne hemperegj a földön, nem vagy te állat - és talpra rángatta a fájdalomtól eltorzult arcú zigótát. A félelem már a szemeiben volt és ez apró örömtüzeket gyújtott a bokatörő legény lelkében. "Végre, még el sem kezdtem, de már megtörtelek. Könyörögnél az életedért, de még ehhez is gyáva vagy" - gondolta magában és cigarettára gyújtott.

- Éhes vagy, ugye?
- .... - rázta a fejét az, aki nem volt éhes, de tudta, hogy hamarosan ennie kell és abban nem lesz köszönet.
- Szereted a macskákat, ugye?
- .... - nem szerette a macskákat.
- Látod ott azt a szétrohadt darabot az asztalon? Szerinted hány éves lehet? 3-4? Finom, porhanyós a húsa...de minek is mondom ezt neked, majd te elmondod, hogy milyen volt - és odalépett a félelemtől maga alá vizelő szarcsimbókhoz, hogy kiszedje szájából a peckeket.
- kérem, neeee - azonnal könyörögni kezdett, ahogy meg tudott szólalni - mennyit akar, bármennyit kifizetek, csak ne bántson többet!!!
- késő bánat, nyisd ki a szád, de ne pofázz - utasította. Lila gumikesztyűt húzott és megfogta a macska farkát, amely nyúlos csiga-tenyészetként tapadt az asztalhoz, alig sikerült felfeszegetnie.
- Megenni - szólt a parancs és betolta a macskafarkat a szűk szájnyílásba. A szőrös, rothadó hús ingerelni kezdte a kisétkű ember torkát és hányni kezdett. Lehányta az elkövetőt. Ez rossz lépés volt. Két erős pofont kapott egy tégla-darabbal és válaszul kiköpte négy fogát. Később rájött, hogy a szemhéj alá helyezett örlőfog nagyon kényelmetlen tud lenni. A vékony bőrt feszítő éles fogak elviselhetetlen fájdalmat okoztak, de megtanulta, hogy nem szabad lehányni azt, aki Néked enni ád.

Eljött a hajnal. A vérben úszó prehalott elaludt. Mire magához tért, egy disznómosó teknőbe volt fektetve, erős damilok hálójába, meztelenül. A disznomosó teknő fejjel lefelé lógott a plafonról és a legapróbb szélfuvallatra is imbolyogni kezdett a kötélen. Szájában áporodott, megszáradt vér-íz dominált. Szomjas volt. Próbált megszólalni, de képtelen volt rá. Széttört bokája és karja egyre rosszabb állapotban volt. Bal szemhéját átszúrta az örlőfog. Még nem haldoklott, de sejtette, hogy ez hamarosan be fog következni. Lépteket hallott. Ismerős arc tűnt fel az ajtóban. Kezében egy szerszámos-ládát tartott. Az egyszerű csigarendszeren keresztül a földre eresztette a teknőt és a beteg feje fölé hajolt:

- jó reggelt, kipihented magad? Kemény napunk lesz ma - és elővett egy szögbelövőt és a lángvágót. Gyors egymásutánban átlőtte mindkét nagylábujját egy-egy 75-ös szöggel. Mielőtt igazán vérezni kezdett volna, a lángvágóval elégette az apró ereket. A delikvens üvölteni kezdett. Az ecet sok mindenre jó! Ez volt a következő lecke, amit megtanult, amikor leömlött a torkán pár deci gyenge sav. Bekussolt. Úgy tűnt, már nem érdekli a sorsa, gyorsan feladta.

- Még sehol sem tartunk, akár még meg is úszhatod - hazudta a füstölgő lángvágóval apró köröket rajzolgató hóhér. - Ja, azt észrevetted, hogy milyen ügyesen sikerült a damilokat átfűzni a térdednél? - kérdezte és kiütött egy fa-éket a fekvőbeteg térdeinél. Az ék kiestével egyidőben megszorultak a damilok és mélyen a húsba vágtak. A térd mögötti érzékeny ínszalagokra nagy nyomás nehezedett, amitől folyamatos feszített állapotba kerültek. Pár óra múlva elég lesz egy kisebb késsel ejteni egy apró metszést és szétszakadnak. Bár pár óra múlva más örömök vártak a rohadékra!

Látod a sárkányokat a hátadon????

- Van egy különleges meglepetésem a számodra - mondá a jó hírt a fogvatartó és előhúzott egy kis tégelyt a zsebéből. - azt hiszem, ideálisak a körülmények ahhoz, hogy kipróbálj 0,2 mg tiszta LSD-t. Élvezni fogod, azt elhiheted - ezzel megragadta a kötelet és újra függőleges állapotba állította a nagy utazót. Nagy utazás várt rá. Karjába infuziót kötött, hogy a két napos trip alatt nehogy kiszáradjon vagy elpusztuljon és egy nagyobb tűvel és fecskendővel a nyelvébe fecskendezte a tudatmódosító szert. A kellemesebb hatás eléréséhez egy azbeszt-bevonatú kendőt kötött a sérült szemekre.

A szer gyorsan hatott. 10 perc múlva kezdett eltorzulni a valóság. Hangyák jöttek, aztán pedig fény. Fényhangyák, amelyek elkezdték felzabálni a retina-hártyát. Ezt végignézte, kívülről. Aztán sötétség lett és árnyak jöttek. Már nem volt a teknőben. Egy vallatópadon ült, ami elé folyamatosan érkeztek múltjának kísértetei. Egy sárkány is megérkezett, aki kiharapott egy darabot a testéből és elkezdte a szemei előtt rágcsálni. Üvölteni akart, de a szájából értéktelen dollár-bankók hullottak alá és égtek el a lábaiból rakott máglyán. Többször esett bele saját koponyájába és kikerekedett, rémült szemekkel figyelte, amint apró, afro-amerikai matchboxokat tologatnak a szürkeállományon kis cerkófmajmok. Autókat ütköztettek és a győztes jutalma egy maréknyi agydarab volt. Végignézte, ahogy felzabálják az agyát a cerkófok.

Üres csönd. A leghangosabb. Egy pillanatnyi tiszta állapot. Azt hitte, hogy meghalt. Megnyugodott és aztán újra beütött a trip. Fájdalom. Testi és lelki. A saját vizeletében és székletében úszott. Már nem volt ember többé. Halott volt. Meghaltam - kérdezte a fénytől, de valahol nagyon mélyen, a tudatalattijában érezte, hogy még nincs vége. Nem jött válasz, újra megnyugodott. Halott vagyok - és mosolygott. Ez volt az a pillanat, amikor lekerült fejéről a kendő

- Na, hogy tetszett? - kérdezte a röhögő sámán.
- ... - értetlen bámulás volt a válasz. Az utazó nem értett semmit. Tehát mégsem haltam meg? - kérdezte magától. Végignézett testén és rájött, hogy hol van. Meg akart halni. Többször meghalt az utazás alatt és már nem félt. A haláltól nem, de az előtte szikéket fényesítő embertől igen.
- Most meg foglak hámozni és eláslak itt hátul a folyómederben. Végig fogom nézni, ahogy ez a pár ezer tűzhangya felzabálja a tested. Ezek nagyon okos állatok, rabszolgatartók, tudják, hogy a friss hús jobb, mint az áporodott, ezért módszeresen fognak felzabálni. Napokig fogsz szenvedni - vázolta fel érzelemmentes hangon a zord jövőképet.
- .... - könyörgött némán a hangyaeledel. Gyors halálra vágyott. Nem fogja megkapni.
- és amiatt sem kell aggódnod, hogy itt pusztulsz el a világ végén és még anyás sem fogja tudni, hogy kilehelted a lelked. Látod ezt a farost-lemezt? Csíkokat fogok kimetszeni a bőrödből, szép nagyokat, amelyekből kirakom a neved és a személy igazolvány számod, aztán az egészet felragasztom ide. Jó nagyra csinálom, hogy az anyád is el tudja olvasni. Ha kész, postára adom és elküldöm neki. Szép ajándék augusztus 20-ra ugye? - nevetett fel az őrültnek is titulálható bosszúálló.
- .... - most már igazán félni kezdett a megfáradt utazó.

A további részletek túlságosan brutalisztikusra és naturalisztikusra sikeredtek. A hangyák nagyon alapos munkát tudnak végezni és az ember nyelv nélkül is tud sikítani. A postán gond nélkül fel lehet adni zsírpapírba csomagolt, enyhén büdös és véres farost lemezt. A lopott autót kérdezés nélkül veszik át a keleti-határrészeken. Az érte kapott 5 millióból thaiföldön beindítható egy kisebb vállalkozás, amiből kellemesen el lehet tengődni.

hirdetés