hirdetés

Róka Béla: SPECIÁLIS TÁRSADALOM-FILOZÓFIAI ELMÉLET (a teljes kidolgozást feltételező befejezés)

Az e vonatkozásban talán legközismertebb, s leginkább eleven erővel ható – a világ néhány országában (főként az USA-ban) napi aktualitással húsba vágó – példa: a keresztény, valamint a muszlim civilizácíónak kisebb nagyobb megszakításokkal immáron több mint 1200 éve, igen vegyes részeredményekkel hullámzó „párviadala”; vagyis a keresztény, valamint az iszlám világ rendkívül összetett – a muzulmán kultúra és eszmeiség kezdeti rohamos térhódítása ellenére egykoron szinte a „békés egymás mellett élés” ideális képét mutató (egészséges kereskedelmi, kulturális és tudományos „cserebere”
viszonyait mintázó), majd aztá n a rövidesen egymást érő Keresztes-háborúk nyomán elemi erővel fellángoló ellenségeskedésbe átcsapó, de a jeruzsálemi Szent Sír visszafoglalására irányuló sikertelen hadakozások sorának lezárulta után alig százötven „békeév” múltán már a Hispán Reconquista jó száz éven át tartó küzdelmeinek keresztény sikert eredményező „epizódjával” bővülő, majd az evvel egyidőben fokozatos an Dél-Kelet Európába nyomuló Oszmán-törökök „tisztelgő látogatásait” néhol fél évezreden át megszenvedő, ám a velük való vértacsakos csatározásokban hősiesen küzdő népek végső diadalától díszelgő, s eztán kétszázötven évre még nyugvó pontra is jutó, s csak a felszín alatt, lefojtva lappangó ellentétekkel parázsló, ám a XX. század második felétől ismét, és egyre fokozottabb hevülettel fel-fel gyúlóan újra konfrontálódó – kapcsolatrendszere. (Mely kapcsolatrendszer bonyolult és összetett problematikáját persze, nem tisztem most itt, e helyütt egy csapásra megoldani...)
   A 4. pont szerinti helyzet negatív kimenetelű változatára a legegyértelműbb, s egyben legismertebb múltbeli történelmi példa: Róma, helyesebben a Római Birodalom bukása.
   Ami viszont a jelent illeti, nos a 4. pont szerinti negatív kimenetel vonatkozásában legkézenfekvőbb „példának” az Amerikai Egyesült Államok tűnik számomra…!
   A 4. pont szerinti pozitív kimenetel lehetőségét illetően viszont a modernkori Kínát tekintem legesélyesebb „alanynak”! (Jelenleg legalábbis még minden jel erre mutat...)
   Ha pedig az Emberiség – mint a Föld nevű bolygó önszerveződésre képes legmagasabb rendű entitása – jelenét vizsgáljuk, akkor az a 4. pont alatti, de a téves útirányon haladás állapotában van. Jó ideje olyan úton halad tehát, amely útról mihamarabb vissza kellene fordulnia, merthogy ugyanis az út, amelyen halad, egy szakadékba lejtő zsákutca
   Azonban ha az Emberiségnek (vagy legalább egy maroknyi részének) sikerül idejében visszafordulnia e zsákutcából, akkor a belőlük „kiválasztottaknak” egy olyan útra kell majd feltétlenül rátérniük – a „keveseknek” egy olyan magasszintű kihívásnak kell majd megfelelniük –, amely kihívás minden addigi út kihívása közt a legkockázatosabb és legviszontagságosabb, ugyanakkor a legtöbb lehetőséggel is kecsegtető egyben, amióta csak Ember létezik a Földön!
   Ez a kihívás, ez az elkerülhetetlennek tűnő próbatétel pedig nem más, mint a véghetetlen, rideg űrbe való „kivonulás” megvalósításának feladata!

Exodus a csillagokba!

2007.09.09-11.: 25.

hirdetés