hirdetés

cyberina: Suba

Apám subázott. Emlékszem a kis négergyerekre a falon. Persze ez ma már nem politikailag korrekt így.
Szóval az apró afro-amerikai gyermekre sárga háttérben.
Tojásos nokedli fejes salátával. Nagyon régen nem ettem…
Nokedlit azért, mert köretet ritkán eszem húshoz, csak zöldséget. Jó, az is köret, krumplira meg rizsre gondoltam. Fejes salátát magyarosan pedig mert olaszországi tartózkodásunk óta salátát csak olívaolajjal (nem olíva, az a bogyó!) és ecettel vagy citromlével fogyasztok.
Papa mosta a salátaleveleket.
Rendesen mosd meg, kiabáltam, nehogy benne maradjanak a a kukacok!
Maradj már nyugton Pocok, legalább eszel végre egy kis húst is.
Közben nevetett és kortyolta a sört. Néha cigizett is. Anyu ilyenkor a frissen mosott ruhát teregette, nem akart apámhoz közel lenni, ami akkor nekem nem tűnt fel.
Aztán amikor a salátaleveleket megmosta, kitette azokat száradni az asztal közepére egy konyharuhára. Majd elővett egy közepes jénait (az egyiket anyu összetörte a Visegrádi utcai panelben, mert a még meleg zöldborsót hideg víz alá tette és az üveg egy pillanat alatt szétpattant), belerakott egy halom lisztet és egy tojást. Anyu mindig balhézott vele, hogy ne a lisztbe üsse a tojást, hanem egy pohárba először, és úgy át, mert a tojás lehet romlott.
Életemben egyetlen darab záptojással találkoztam…
Szóval apu a 25 dkg (azóta megtanultam) liszthez egy tojást adott, rövid ideig, szinte művészien összedolgozta, majd forró vízbe vágódeszkáról késsel kiszaggatta.
Amikor a galuskák (vagy nokedlik, sosem tudtam a különbséget) a felszínre jöttek, egy lyukacsos merőkanállal, így hívtam akkoriban, kimerte azokat és serpenyőbe tette, amiben előtte némi zsírt olvasztott. Mondanom sem kell, hogy anyu ezt mindig olajjal csinálta. Már ha apu éppen nem volt otthon, mert araboknak vagy olaszoknak adott el marhákat. Sokat utazott.
A galuskákra pár felvert tojást ütött és néhány percig lazán kevergette az egészet. Néha, amikor úgy hozta a kedve, juhtúrót is tett rá. Mit csinálsz, ez nem sztrapacska! Anyu gyakran csinált ebből problémát, ő nem így szokta meg otthon és a főzésben rettentően ortodox nézeteket vallott. Ezt én is örököltem.
Néha még most is érzem a folyó tojással borított nokedli és a cukros saláta ízét.
Ülünk a konyhában, csendben. Eszünk, én a szemközti napsütötte panelházat nézem az ablakból. Béke volt, pár percig.
Finom volt az ebéd, apu sört ivott.
Anyu ebéd után szótlanul mosogatott.

hirdetés