hirdetés

hozee: Szabad ordításban

Az éj körbefordult,
mint vicsorgó rózsaszín lavórok
és lüktető lepkekék csavarok.
Ott volt ez, ahol az élet kanyarodik és szitkozódva és anyázva az előtte haladó gyalogosokra bokrát köt önmagán, miközben felhőként zuhan göcsörtös útján a végtelenbe.
Tibi a nemlétező ember ? a Van, aki nincs és sosem lesz ? felkelt és visszazuhant és újrapróbálta és mégis megszökött az álom mélysárgánkék mágneses börtönéből, ahol kukoricaszotyit köpködött a lefolyó érdesen tükörsima örvényébe, mert akkor és ott ezt érezte jónak.
- Hát, igen ? mondta Sanyi, aki Tibi egy másik énje volt, aki a testén kívül egy másik alkohol alapú létformában tengette dágványosan és poshadtan világos széncinegéit az egyik, az óperencián és a halványlilán elomló már-már légies, függönyszerűenbeton komplexumain túli, Moszkva téri kiskocsmában.
- Hát, igen ? mondta Sanyi, ugyanúgy, ugyanazzal a nemlétező tűzzel és koszos belenyugvással, mint ahogy bizonyos József Attila akarta mondani a ?Nem én kiáltok? című egész kötetével, ami nem igaz, mert hazudtam és ugyanúgy, ahogy Tibi gondolta volna pontosan három héttel és tizenhárom másodperccel azután, amikor zölden, sápadtan és büdösen feküdt meztelenül egy fémlapon útban az örök fény és meleg felé, az éltető 1300 fokba.
De nézzük ? obszerváljuk, ahogy a rohadt nagy csillagvizsgálók szokták a körülöttünk lévő teret, sosem véve észre, hogy egy bazinagy segget néznek, ráadásul belülről, mert ez az egész világegyetem csak atomok halmaza egy tamponban, amit a felettünk álló Isteni lény már rég a boldogabbik felébe helyezett és már lassan tele is menstruál- gonoszsággal.
De ez persze semmilyen hatással nincs jelenlegi életünkre, mint ahogy egy bizonyos TV-s személyiségnek sem volt, aki szintén azt mondta, hogy ?obszerváljunk? egy műsorban, ami minden este leültetett fél évig egy helybe 1 millió embert, tehát mégis hatással volt ránk.
Nézzük tehát, hogy mi ragadta Tibit háromhétmúlva az örök (nem)lét vadászfelhőkarcolószamovárjainak a csücskébe bele. Milyen rángató, dögönyöző, simulékony remények tolták prehalott hősünket egy olyan abszurdan szimultán helyzetbe, ahol máslap.
Máslap
Egy galamb, egy gőzkalapács és egy illatos rózsaszín gondolat embert képes ölni, ostoba fatális tartamábilisan totretertábilisan hülye véletlenek erejének ocsmány szidónikus kihasználásával, mint az állat.
Nos, Tibi az ezotériával foglalkozott behatóbban a halálát megelőző 30 évben, ahogy azt az indiaiak is teszik mindenben keresve a megvilágosodást: a nyomorban és szegénységben meditálnak, hogy addig se éhezZENek, csak azt a tehenes kibaszást röhögöm azóta is- Buddha jó fej volt.
Az indiaiak bármiben képesek megvilágosodni ? még a szexben is (bár ezt tagadják) ? Tibi vallása viszont éppen az örök homályban keresendő, a misztikus füstben, az örök sötétben, ahol az örök világosságot kereste a folyékony tűzben, az illatok színében és izzó szárazságában a Haldokló halhoz címzett már fentebb lefestett Moszkva téri kiskocsmában.
Hldokló hal. Te, akit nem is így kell leírni, csak már megint lusta vagyok kijavítani, ezért leírom újra.
Haldolkló hal. És megint nem sikerül, de ez már rossz vicc, úgyhogy ezt le se írom.
Haldokló hal. Ahol a múlt és a jelen összeér a háromhetes bejgli keménységű idő és vizelettartási zavarban a prosztatagyulladás balközépfokának a felénél jobbra, a padlizsánlila retekben.
- A retek csak illúzió. ? mondta Sanyi, akivel végiggondoltattam az előbb ezt az egészet, de nem sokat értett belőle, mert a homályban minden író zöld és a zöldeket rohadtul utálták, mert minden ami rossz, az zöld.
Zöld a saláta, a hernyó, a boldogság, ami elől oly elszántan menekült a kisüsti nevű alvilágba, amely rosszabb volt, mint a Mátrix: Ha nem is olyan bonyolult, de valahogy sokkal értelmetlenebb, és még a miniszterelnök feje is zöld volt a rossz ionágyús kocsmai tévében.
De persze és egyébként is mert miért ne hogyha már és akkor bejgli. Szóval Sanyi volt Tibi lelki vezetője sherpája ezen a meredek és göröngyös úton
Felfelé - a fénybe,
Befelé - a lélek ismeretlen mélységeibe
Kifelé - teljes apátiát mutatva
Jobbra és
Balra nézve, amikor
ÁTmentek a zebrán és végül
Lefelé.
Lefelé, méghozzá egy nyitva hagyott csatornafedélen át a szó szerinti alvilágba, abba a mélységbe amit egyedül Tibinek adatott meg elérni a fent említett asztrális kapun át megtéve spirituális utazását a nedves és büdös patkánynirvánába miközben egy illatos rózsaszín gondolat (név szerint Gizi, a Haldokló pultosa) szűkítette tudatát, majd egy galamb illette jószerencsével a bal vállán, ami miatt nem nézett a lába elé, ahol egy otthagyott gőzkalapácson át fejjel indult neki a nyitva hagyott ismeretlennek. Mindez háromhétmúlva történt. Hát ennyi.
Bejgli ? mondta az idő és öngyilkos lett.

hirdetés