I2U2: Szelet (meg)vető bátorsággal

Don Quijote unokája vagyok én,
És a tudás az egyetlen fegyverem,
Szélmalmok közé indulok csatába,
Átkelek pusztán, viharos tengeren,
S ha már ott vagyok a Szélmalmok Földjén,
Tollam, mint gyilkos lándzsát rántom elő,
Beledöföm a Sötétség szívébe,
Pusztuljon örökre a gyilkos erő,
Mely béklyóba köti a lapátokat,
S a vitorlákból kifogja a szelet,
Hogy szabadon szárnyaljon a gondolat,
Míg a sok Szélmalom vidáman pereg.

08.08.18.
bp.