hirdetés

bluesman: Szenzibilis kirakat

Állok a kirakat előtt. A tél, ez a gonosz, köpönyegforgató tetű ismételten átvert bennünket, és hideg, szúrós kristályokban ömleszti az utcára dühét. A kirakat fölött nincs előtető, persze nem is várom el, hiszen általában az ember nem tölt el napi több órát egyazon kirakat előtt, de én más vagyok.

Egy nadrágom van, az is javított több helyen, de legalább nem látszik, mert profi varrónő javította. Ebben az első és sokadik nadrágomban állok a kirakat előtt, és nézem a lemezeket. Egy antikvárium portálját bámulom, lassan már megismernek a könyvek, az egykori kegytárgyak, öreg és fiatal ujjak által koptatott és zsírozott lapok, plusz egy darab hegedű. Vastag és biztonságos üveglap választ el bennünket, hatásos védelem, mely egyben promóciós célú mézesmadzag is.
Nézz meg, tetszeni fogok neked, vigyél el.

A hegedűnek nincsen hangja, és kopott testén karcolások mesélnek a hányattatott sorsú tulajdonosról. Én nem a hangszert nézem, hanem a lemezeket, azok közül is egyet, már hosszú ideje, mégis meghallottam a hangot, amint notóriusan ismételgeti, énrajtam ezerhétszáznegyvenszer játszottak Csajkovszkijt, pedig sosem szerettem az orosz romantikusokat, mindig Che Guevara, vagy Cohn-Bendit akartam lenni. Meglepődtem, de nem új történet ez, azóta sok hónap leve folyt le a lábam szárán, és a lemez még mindig nem az enyém.

Állok a kirakat előtt, már sötétedik. A belső, hideg neongőz lámpák többszörözik a kirakat terét, és bizarr árnyékokat vetítenek a könyvekre, és a lemez, amit bámulok, lassan fölveszi a fények formáit, és a borítóján lévő női alak kontúrjai eltűnnek.

Night Time Is The Right Time, ez nem új. A lemez sem, amely ezt a címet viseli. A hegedű öregebb, a kristálypoharak patinásabbak, engem pedig egyre gyorsabban jár át a hideg. A cipőm talpán a lyuk, amelyen már nem segít a zacskó a zoknin (polipropilén kapca, te modern kozák védelmi stratégia) sem, bosszant bár, de meg lehet szokni. Az éhséget nem, pedig akárki kérdezte, én mindig azt válaszoltam, ez megszokott, és természetes. Az ember gondolkodik, ír, és éhezik, és nem segít Jean-Paul Sartre, Hamvas Béla és Para-Kovács Imre verbáltáltos sem, pedig narratívájában felfeszülő kínvihar mindennél többet mesél az emberről, aki tetves világunk ura.

A lemezen, amelyet bámulatom tárgyául választottam, Dorogi Barbara énekel, és az egykori Palermo Boogie Gang egykori zenészei kísérik. Csak blues, blues, valamint blues muzsika hallható rajta, és nekem mindennél fontosabb ez a lemez. A kirakat előtt, ahol álldogálni szoktam, rengeteg ember halad át minden nap. Néha megbámulnak engem, de a kirakatban levő lemezt szinte soha. Én nem vagyok szép látvány, pedig van már egy diplomám, és lesz egy másik is, és továbbra is a gondolat hatalmának béklyója alatt állok, mégis éhezem, és még a kerékpáromat is elvitte valaki. Lyukas cipőben gyalog, éhesen a hidegben, érzem a kín szagát, Villon-ra gondolok, és halkan, észrevétlenül sírok, de ehhez semmi köze nincs a Tisztelt Hülye Olvasónak, így tehát nézzük a lemezt.

Azért állok meg nap, mint nap a kirakat előtt, mert Dorogi Barbara Night Time Is The Right Time című lemeze szenzációs és nagyszerű alkotás, a blues archaikus tradícióinak remek és szenzibilis adaptációja. Egy színésznő, és néhány szenvedélyes blues bolond alkotása, az ismeretlenség homályából a kirakatba. Szeretnék pamut kosztümös irodistalány lenni, és bemenni az antikváriumba, édesen érdeklődni, hogy mi ez a lemez, és milyen, de férfi vagyok, a teremtés őrlőfogán a korona, másrészt nálam ebben a lökött városban senki nem tud többet erről a lemezről.

Állok a kirakat előtt, sóvárgok a lemez után, amelynek az ára 2490 forint, és nekem nincs ennyi pénzem. Igazából egyáltalán nincs, két napja nem ettem és fázom is, mert nincs pulóverem, csak egy kabátom, de olvastam Nietzsche-t, Kant-ot, kedvelem Kirkegaard-ot és a modern amerikai prózát, és igazából rajongok Pilinszky János verseiért.

Állok a kirakat előtt, és ma talán kiontják a véremet.

hirdetés