: Szubjektív szombati szösszenetek II.

Ha magamnak írnék is írnék róla, azt hiszem.
     A naplóforma nagy teherbírású. Beleférne a visszaemlékezés a nyelvtanulás korszakára.
     Mekkora öröm volt, s milyen felfedezés Bart István Angol-magyar kulturális szótárának első kiadása, a szép, téglavörösnél kicsit mélyebb színű borító. Hogy az új kiadásé is tetszett, de valahogy jobban ragaszkodtam a régihez.
     A teremben az asztal körül Bart István, Benyhe János, Takács Ferenc, Győrffy Miklós, Ádám Péter.
     Az elkészült angol-magyar, a készülő spanyol-magyar, a tervezett ír-magyar, az újonnan megjelent német-magyar s a kétharmadában készen álló francia-magyar kulturális szótár szerzői.
     A közönség soraiban pedig a Japán Kulturális Lexikon szerzője, aki a végén még hozzáfűz pár szót: miért is lett az övé lexikon, nem szótár.
     Beszélgetnek. A kultúrák közötti átjárhatóság nehézségeiről. S mindenkinek van egy-egy jó anekdota, szó-útirajz a tarsolyában. Hogy a palacsinta a németben Pfankuchen, de ez tulajdonképpen a szászoknál van így, ahol ez a szó még a mi fánkunkat is jelenti, szalagos fánk barackízzel, csöröge, stb, míg viszont a délnémetben a Palatschinken már a magyar palacsintából sarjadzott. (Ha naplót írnék, csak úgy, magamnak, bizonyára elszórakoznék a palacsintából sarjadzani szóösszetétel lexikális szépségén is.)
     Vagy Ádám Péter története egy Franciaországban járó barátjáról, aki a buszra várva elbeszélgetett egy nénivel, akit félig-meddig át tudott ejteni a kiejtésével és franciaságával, azonban mikor augusztus 15. hétköznap lévén, rákérdezett, miért nincs nyitva egyetlen bolt sem, a néni sarkon fordult, s szó nélkül otthagyta. Mert a franciáknak augusztus 15., Mária mennybemenetele, munkaszüneti nap már 1801 óta nagyjából. S aki nem francia, ne ejtsen át egy szegény, hiszékeny idős asszonyt.
     Vagy Győrffy Miklós néhány szava, amiket kiemelt az új német szótárból, mint amiket muszáj (es muss sein) megmagyarázni.
     Sturm und Drang, Minnesang, Justizmord, s a teljes német filozófiai terminológia.
     Vagy olyan szavak, amiket üknagyszüleink még használtak, ükanyáink átalakították kissé a jelentéskörét, nagyszüleink még tudták, mit jelent, nekünk viszont már meg kell magyarázni. Mint a gönnen ige. Jót kíván, pártfogol az eredeti jelentése, s mi gönnölök neki valamit, kívánok neki valamit jelentésben ismerhettük félszáz éve, majd átalakult, s rosszkívánságokkal kiegészítve használtuk, míg ma már sehogyan sem, szinte.
     A külföldieknek szóló német és angol nyelvű Land und Leute sorozatot is bemutatták.
     Benyhe János a spanyol kultúra ismertségét, ismeretlenségét elemezte, hogy készülő szótára majd a szótár és a lexikon között lesz valahol, majd Bart István volt kénytelen Takács Ferenc által visszapasszolt szerepe kerülni: kipróbálhatta az „öndicséret verbális aktusát”. Szerényen, természetesen, inkább csak arról számolt be, hogyan született meg a szótár ötlete: mikor feleségével egy angol fordítóiskola című köteten dolgozott, a sausage fordíthatóságának lehetetlensége vitte rá, hogy megmagyarázza a szót, amiről tudni kell, „milyen fantasztikusan nem kolbász. Elképesztően nem kolbász”. Ez volt az első cím a szótárban.
     Ha magamnak írnék, ezt írnám, azt hiszem.