: Tágra zárt világ

George kérdőn emelte a jattot,
Mike sóhajtva hátamhoz simult,
Hermann nem kérdezett, csak…
Jean csendesen elpirult.

Nincs holnap, mindig csak ma.
Rabként szabadon. Hullám.
Sirály dalol az égen. Hull rám
A remény érme. - Vihar.

Nem számolom a percet, nincs.
Hónapok csupán. Kettő, talán.
Túlélni. Bár lennék kurva…
Hogy kell? Újabb mustra.

Idegen szemek, idegen ajkak.
Magyar szó kell nekem. Francia
Spanyol, német, olasz, angol...
A Magyar, az kell nekem!

Éjjel Bár, pult mögött az áru.
Határom kéz, kar erőtlen éle.
Ember - kattog tudatom éhe:
Az vagyok! Nemzetek kacagnak.

Gondolatban mindig elszököm.
Haza. Egy slukk – s a fájó emlék.
Duna illatára vágyom. Halkul a vad szél.
Emez sós, felszín hordta mélység.

Nappal Bár, pult mögött az áru.
Alkoholos remény, porcelán-alku.
Álmodom az illatot, azt a drága,
Édest: a vágyott budapesti éjjelt.