hirdetés

I2U2: Tékozló gondolat

Ha nem a gondolatot akarod megragadni,
Csak a szavakon lovagolsz,
Akkor még ők is ledobnak magukról,
Mert tudják, hogy a gondolat sem hozzád szól!

Kit, vagy mit védsz? Kit, vagy mit támadsz?
A Tudomány, s a Hit elég erős várak.
Meg tudják védeni magukat,
Nincs szükségük vicsorgó kutyára,
Mely a nevükben mindent csak leugat,
Ami nem az Úr(ak)nak tetsző gondolat.

A megélhetési tudósokat, vagy az álszent papokat véded?
Az ő mindennapi kenyerüket félted?
Több kufár és kontár lakik Isten házában, mint csillag van az égen,
A tudományt is a legtöbben csak a pénzért űzik, hogy ne haljanak éhen.

Előbb fogadja vissza az atya tékozló fiát,
Ki elindult világot látni, és üres kézzel, de őszinte hittel tért haza,
Mint irigy és álszent bátyja, aki a gazdagság házában dőzsöl,
És minden szem gabonát megtart magának, melyet apja malma őröl.

Hát nem véletlen, hogy sok tékozló fiú
Inkább választja a magányt, s a szenvedést,
Minthogy megtérjen az atyai házba,
Hol nem kapna mást, mint gúnyolódást és megvetést.

A semmiből épít magának új világot,
Bár tudja, hogy minden új házba háziúr települ,
Elfoglalja hát helyét a csillagok között, –
S a sok kapzsi lelken csak jókorát derül.

hirdetés