hirdetés

Kovács Tamás: Téli köszöntő

1

Ujjaidról langyosan
pattog le a pirkadat,
csókom szádra omol
eliszom gyümölcs szavadat,
hallgatom szíved,
tavaszok suhannak köztünk,
és elmúlik egy ingatag pillanat.

    2

Új egem lila rózsát tűz
libbenő szádra, hajad
ujjai megcsiklandnak,
csókunk puhán összeér
mint fű mikor füled
selyme alatt hajlik,
tiszta az ég, s az
a csillag ott, mint
szerelmünk, örökkön
ágaskodik.

    3

Kéken dalolnak
a daloló fellegek,
nézd ott egy csillag
lihegve megremeg,
szemed csukva
szemem csukva
szánkkal játszunk csók-csendet,
és elnyúlik párnánkon lélegzetünk.

    4

Álommal gyújtsunk tüzet a
sötétben, csillaggal tűzzünk
csendet. Szád félholdja
halkan kanyarodik számra,
elül a szó,kezed csinosan
billeg,
nyakad lágyan megfeszül,
csendes szívedben
megremeg meleged.

    5

Szerelmet fonsz ujjaiddal
csókos arcom köré,
az ágy mellett ülsz
s kezünk összér.
Gondolat liheg át
a szobán, pirosan
mézen,
elalszik magányom,
s te barnán
nézel.

    6

Vállad szóttalan ékel
este mellemen,
szívemre hajtom kedvemet,
s a hold szirmait nézzük,
átillan illatod idebent
halkan,
egymás szemébe eresszük
ölelésünk,s szemeim gödrében
könnyesen szeretem szemedet.

    7

Ujjad sok-sok begye
sok kis párnácska
tested puha
lélegző ágyacska,
szemed barna föld,
szád kék és ég,
füled csönd és fehér,
arcod lágy és
arcommal összeér.

    8

Köröttünk az éj
szoknyája lebben,
sok kis csillag
billent nekünk,
szemedben tünde
fény fon végtelen
világot,
s a pillanat tol
tükrén
örök jelent,
ring a hold és
a csillaghon,
mint egy jólallakott
katicabogár,
nézlek,nézel,
s kezünk szívűnkből
szerelmet bont,
és rácsokoljuk egymásra
az örök titkot.

    9

Lélegzetvisszafolytva ülünk
ülő lélegzetünkben,
némán nézzük az időt,
laza markunk dombocskái közül
miként szökik meg
és szalad szerte.
fáradt testünkben
a soksok ér és benne a vér
remeg és tapadón összeér.

hirdetés