hirdetés

Kovács Tamás: Téli köszöntő (javított)

    1

Ujjaidról langyosan
pattog le a pirkadat,
szavaid csókká csendesülnek,
s szám peremére ülnek.
Hallgatom szíved,
és az évezredet,
ami elszalad,
egy pillanat alatt.

    2

    
Csurgó völgyek mind
a daloló fellegek,
nézd ott egy csillag
lihegve megremeg,
szemed csukva
szemem csukva
szánkkal játszunk csók-csendet,
és elnyúlik párnánkon lélegzetünk.

    3

Szerelmet fonsz ujjaiddal
álmos arcom köré,
az ágy mellett ülsz
s kezünk összér.
Gondolat liheg át
a szobán, pirosan
mézen,
elalszik magányom,
s te barnán
nézel.

    4

Vállad szótalan ékel
este mellemen,
szívemre hajtom kedvemet,
s a hold szirmait nézzük,
átillan illatod idebent
halkan,
s egymás szemébe eresztjük
ölelésünk
halkan.

    5

Ujjad sok-sok begye
sok kis párnácska
tested puha
lélegző ágyacska,
szemed barna föld,
szád kék és ég,
füled csönd és fehér,
arcod lágy és
arcommal összeér.

    6

Némán nézzük az időt:
laza markunk dombocskái közül
miként szökik meg
és szalad szerte.

2003 december - 2004 január

hirdetés