szekacs laszlo: Téma

Íze, világa fortyogást követel.
Az megcsíp.
Láz.

Ráz, csapzik belül az agy, a vér.
Ébredés! Ámok! Futásba rúg.
Nem habzik.
Nem zihál.
Szúr.
Szemhéjad. Tűzben.
Rebeg-forog hörgésed.
Vérvörös kép.
Cél és út. Kitépett látomás.
Sikátorok és féregjáratok.
Fogcsikorgásodra riad álmod.
Vágtád! Az istened!

Látod! Látod! Integet!

A másik tudatod felnéz.
Sikít érted.
Hazudik lefagyott pillanatnak.
Dülledt szemednek,
bedagadt agyadnak.
A menekülőknek.

Te mögöttük őrjöngsz előlük.

Angyal. Száguld és repül.
Lángkardoddal.
Így gyorsabb. Ezt akartad?

Te szellem! Vigyázd!

Utadba áll. Hozzád nyúl!
Akkor halott! A vég.
Még egy! Vége!

Miért nem látják küldetésed?
Miért?

Nem hisznek. Rémültek.
Üldöznek. Bekerítenek.
Inkább megölnek.
Menekülj!
Ne gyilkolj!
Menekülj!

Át! Ha hívnak.