hirdetés

: Űrvándorok Társasága ¦ Nyitány avagy a Mindenség káprázata

A Mindenség káprázata

Ha majd egyszer Te is állsz szikrázón tiszta, rejtek-sötét éjszakában szabad ég alatt
¦ távol a fénnyel hivalgó, füstgomolyos várostól ¦,
és feltáruló lélekkel pillantasz a káprázatos mennyboltozatra fel
¦ csakhogy elvágyó képzeleted repítsen a Fenséges Végtelen térségein át, s MERT ISMERNED KELL A Mindenható számolatlan, tünékeny-valóság csodáit ¦,
hát merülj el gondolatban a messze-mélyűr csillagvajúdó gázködjeiben,
s már látod is, amiként idegen-másik világok titok-rejtelmes bolygó-gyermekei vonulnak el sorra
napjaik ellenfényében elôtted;

s ha majd ekkor ¦ kaleidoszkópban kevert színekkel pompázó egyikükhöz
a felfedezés remény-remegésével közelítvén ¦ felsejlik majd benned is, hogy ott - nehéz metánfelhôk alatt - a zabolátlan ôskáosz szabdalta felszínbe ékelt
forrva-bugyborékos tengeröblök mélyén milliomnyi évtôl fogva készül lappangón az Élet ¦ hogy majdan szétáradhasson rajt’ ¦,
hát ne feledd, mily’ sérülékeny szálak egymásba fonódásán is múlik mindez,
mert ha tovább hatolsz a gyémánttal szórt távol-tér fekete-bársony szövetén, tovább a Hattyú-csillagkép legendás űr-szegletébe,
aholis az iszonytató Cygnus X-1 infernó tárja fel lenyűgözô rettenetét elôtted, akkor ott a tapasztalás felkorbácsolta érzetek
eufóriájától eltelve tanúja leszel, amiképp egy láthatatlan-fekete tömegbe görbedt csillagszörny-pöttöm ¦ midôn korszakokkal elébb
talán a saját bolygó-füzérén halódó civilizációt szupernóva-végítélet módján semmisítette meg ¦ most egy gigászin tobzódó örvénylésben falja fel fénygömb-óriás társát közönyösen;
ám ez az önmagába zárult energia-maelstrom ¦ e felfoghatatlan stella incognita ¦ egyszer még szolgálhat tán szülô-planétájukat mindörökre elhagyó űrvándorokat, mikoron ôk azt
¦ egy lelkesítôn-fájdalmas Új Exodus állomásaként okosan, óvatosan megközelítvén ¦
ravaszul megcsapolják majd,
hogy azután az űr méhében megbúvó Új Ígéretföldje-bolygó iránt
kutatva vezessék tovább tér-óceánt hasító hajóikat;

és ha amint Te is nem fáradva, nem pihenve
¦ a végsô válaszhoz új meg új célt keresve ¦ rendre magad mögött hagyod majd a fényéveknek ezer meg ezreit, s A Teremtô eme véghetetlen űrbe sajtolt kéznyomai közt
¦ a gondolat eme határ nem szabta sebességével tovasuhanva ¦
végre is már túljutsz a Tejútrendszer legkülsô tartományain
¦ túl a ritkásan derengô galaktikus halo különc rendbe ömlesztett gömbhalmazainak fénylabdáin is ¦,
hogy egy még távolibb cél:
az M31 – Andromeda testvér-galaxisának halovány köd-korongja felé vedd útadat, s akkor egy pillanásnyit megtorpanva visszatekintesz a kar-spirálok
szivárványszín, ölelô íveire
és az elmondhatatlantól gyönyörűség-félelem zokogásban kitörve
hirtelen a magány ragadja meg fémmarokkal szívedet
¦ MERT NEM TALÁLOD a messze hagyott Földanyát ¦,
Te is rádöbbensz majd:
A Mindenség egy mély sóhaj az Idô tükrén, és Isten célja, hogy társra lelj benne!

hirdetés