ésafarkas: Utazás Migréniába.

(úti beszámoló)

Migréniát a Fajanszok lakják.

Magyarországon belül szétszórtan és kicsin de rengeteg Fajansz diaszpóra található. Ez Migrénia.
Egy-egy Migrén településen általában egy öreg Fajansz él és uralkodik legtöbbször csillogó csorba csempe csatlósok biztonságos védelmében. Csak az általunk nyilvános hely-nek nevezett objektumokban élnek kisebb Fajansz kolóniák, az öregfajanszok tanácsa uralkodik, élén a legöregebb Fajansszal, a csatlósokat a nagyvezér Pissoir fejedelem vezényli.

Jámbor, óvatos nép a Fajansz. Soha nem viselnek háborút az egész emberiség ellen, mindig csak egy két kiszemelt áldozatnak üzennek hadat és kínozzák a végtelenségig.

Az ember naponta többször megfordul ártalmatlannak látszó Fajanszok között. A hadiállapotot csak a kiválasztottak ismerik fel, akiknek fejében ott a jel.

A Migrénia lakói a Fajanszok - látszólag barátságos nép fejlettségben kicsit előrébb járnak mint mi, különösen haditechnikájuk, korszerű fegyvereik figyelemre méltóak. Sosem láttam még ilyen hatékony fény fegyvereket és szagpuskákat. Nincs ellenszer.

Migrénia uralkodója a legöregebb Fajansz. Termetétől akár semmibe vehetném, a térdemig is alig ér fel, de ha megmakacsolja magát és egyszer nem enged a színe elé akkor bajban vagyok, így vagy úgy de megcsúfol a természet.
Béketűrő népség, gazdáik csobogása zene füleiknek, azt is eltűrik hogy a gazda hosszasan kuporogva rajtuk időzzön, csak az erősebb hangeffektusokra rezdülnek össze kissé. Birka a Fajansz nép, gazdáik mondjuk ki nyíltan szarnak a fejükre és ők csak tűrik. Fel kell rázni Migréniát, szabadságot a Fajansz népnek!

De hogyan? Pissoir fejedelemmel szemben állva úgy találták ki a történelem folyamán nem lehet a szemébe nézni, csak a megkönnyebbüléstől könnyes szemmel bámulod az uralkodót körülvevő csempe csatlósokat, pici ijedtséggel az arcodon hogy rád ne vessék magukat. De nem bántanak. Csak néznek hidegen.

Egyszer el kell nekik mondanom, hogy ez így nem jó. Ne tűrjék az ember elnyomását, nyomását, azt hogy rájuk ülnek, beleszarnak a lelkükbe.

Ma - nem várt öröm vízumot kaptam Migréniába. Rég jártam náluk, húzom is az elkerülhetetlent estig. Végre eljött az idő, régen néztem az öreggel akit néha barátságosan budinak becézek farkasszemet, de nem húzhatom tovább, most kell megtennem.

Torokszorító érzés, hogy amikor végre egészen közelről, mélyen a szemébe merek nézni. Budi, a legöregebb Fajansz mint régi ismerőst üdvözöl. Bár naponta találkozunk, de akkor valahogy mindig a másik arcomat mutatom neki, a hosszába vágott örökké mosolygósat. Amikor mélyen ülő, egyetlen vizenyős szemével barátságosan rám kacsint akkor oda lesz a bátorság, nem merem kimondani amit pedig kell, mert utána könnyebb lesz. Félek a Fajansz nép haragjától. Gyáva vagyok. Ha nem lenne képzavar azt is mondhatnám hogy beszartam. Végtére is csak vendég vagyok Migréniában, megtűrt senkiházi. Örülnöm kéne de nem örülök - hogy olykor megkapom a látogató vízumot.

A Migrének szép országába betolakodó idegent fel lehet ismerni arról a láthatatlan abroncsról ami a fejét szorítja, csak a szemén látszik hiába próbálná titkolni hogy nincs velünk, ember számára idegen földön jár.

Fordított alapállásom láttán a csorba csempe csatlósok csapata kardjához kap, de fegyelmezett nép, Pissoir fejedelem egyetlen szemöldök rándítással rendet parancsol. Hidegen, falfehéren figyelik készülő merényletemet az öreg Fajansz ellen.
Ilyet még a legöregebb Fajansz is ritkán lát, nem tudja mi lesz ebből háború, vagy csak határvillongás, üvöltés, veszekedés mi? Mint tudjuk a Fajanszok gyorsan felejtenek.

Végre összeszedtem a merszet hogy a szemébe vágjam a legöregebb Fajansznak ELÉG!. De nehezen jönnek ajkamra a szavak Migrénűl sokkal nehezebb megfogalmazni mondandómat.

-    Bbbbböö kezdeném, de fordított alapállás és a szokatlan hangra csempe csatlósok összerándulnak, az öreg Fajansz védelmére vannak kiképezve. Adrenalin szintjük az egekbe szökken, izgalmukban enyhe hányás szagot árasztanak, szemük hideg fehéren csillog.

Ezt a próbálkozásomat visszaverték, Pissoir fejedelem egy szemvillantással visszaparancsolta őket.

Felegyenesedem, hogy a gyanút eltereljem magamról, időt nyerjek. Felveszem a tradicionális csak az ember hímjeire jellemző alapállást, amitől a felizgult csempe csatlósok szinte teljesen megnyugszanak, csak egy-egy gyanakvóbb példány méreget hideg szemeivel még mindig. Agyamban lázasan kergetik egymást a Migrén szavak, időnként kisebb Migrén nyelvjárások alig ismert szavai is felrémlenek blutty, őőöööö, gluty de érzem ezzel nem tudom megállítani őket az igazi varázsszót kell megtalálnom. Az abroncs egy pillanatra még erősebben szorítja össze koponyámat, halvány amónia szag lengedez, csempecsatlósok ordítanak a szemembe hideg fénnyel és akkor végre a varázsszó. Megvan. Visszafogom magam nehogy a csatlósok gyanúját felkeltsem, még egyszer meggondolom, igen ez az. Teli pofával nézek a gyanútlan öreg Fajansz szemébe és irtózatos hangerővel vágom a pofájába hibátlan Migrén kiejtéssel: Booaaááá!
Mielőtt a csempecsatlósok észbe kaphatnának kicsit fáradtabban, kicsit rekedtebben megismétlem. Boaáááá!
Az első rohamot én nyertem mire a csatlósok ocsúdnak, Pissoir parancsnok rohamot vezényel én már kint vagyok a Fajanszok tanácsterméből, itt már nem érhetnek utol.

A titkos kéz ami Migréniában mindent vezérelni képes elismerően enged egy kicsit az abroncs szorításán.
Tisztességes ellenfél, nem szívesen de elismeri a vereségét, tudja hogy van még esélye.
Próbálnék hazamenni, de fejemben a jel mutatja, hogy vízumom még érvényes, az utazásnak nincs vége, várni kell. Legalább annyit, hogy a felbőszűlt csempehadtestek lehiggadjanak, iménti győzelmem emlékké váljon, utána jöhet az újabb roham! A Fajanszok gyorsan felejtenek.

Nem kell sokáig várnom, a szorítás ismét erősödik itt a második forduló, futva közeledek az öreg Fajansz felé, védőinek figyelme lanyhul, akadálytalanul jutok Budi felséges színe elé, térdre vetem magam előtte, pofámat az arcához szorítom és háromszor kimondom a nagy boát.

A hatás leírhatatlan, a csatlósok fegyverükhöz kapnak, a vezír rohamot vezényel, de én már kint vagyok a tanácsteremből. Állok lihegve, könnyes szemmel a palota bejárata előtt alig kapok levegőt. Pihennem kell az újabb csata előtt, most már biztos éberebbek lesznek új taktikát kell választanom. Büntetlenül nem ordítozhatok egész nap öreg barátom pofájába. Ekkor váratlan dolog történik pusmogás hallatszik a tanácsteremből, a legöregebb Fajansz csendre inti hű tábornokát, helyükre küldi az embereit és utasítja belső tanácsosát az abroncs kiengedésére, fejemben megszűnik a jel, vízumomat visszavonták.

Vége, győztem, de tudom hogy visszavárnak, a Fajanszok gyorsan felejtenek, kirohanásomra ellenük holnapra már legfeljebb én emlékezem és az évek során meg is kedveltem az öreget. Most hiányozni fog egy darabig, de ha látni akar csak küldenie kell a vízumot és ha érzem fejemben a jelet újra el fogok jönni és a szemébe mondom az egyetlen szót amit Migrénül tudok.