I2U2: Útban Egy Szép Új Világ Felé

Már piciny gyermekkoromban bosszantott, hogy nem a bűnt, hanem csak a rosszul elkövetett bűnt büntetik, és ez a negatív hozzáállás gátolt meg később is abban, hogy az igazságszolgáltatás szolgálatába álljak. Születésünktől fogva környezetünk a becsületességre való nevelés helyett kizárólag a törvényesség látszatának betartására ösztönöz bennünket, mondván, hogy földi eszközökkel úgy sem lehet különbséget tenni a végtelenül becsületes ember és a tökéletes szélhámos között. A teljesség igény nélkül álljon itt néhány örökzöld: „Árulkodó Júdás, nem kap piros tojást”, „Nem elég, hogy összetörted a vázát? Hogy lehetsz olyan hülye, hogy még be is vallod?”, „Tőlem agyon is verheted a gyereket, csak a szomszéd meg ne hallja!”, „Bármilyen agyafúrt szabályokat is találjanak ki, én leszek az első, aki megszegi.”, „Minden kapu mellett van egy kiskapu”.

Ha, például, valaki olyan tökéletes adócsaló, hogy sohasem bukik le, akkor nagytiszteletben álló becsületes emberként fog meghalni. Ha viszont egy pancser, és lebukik, akkor a társadalom kiközösíti (legalábbis Amerikában (állítólag)). Becsületesnek lenni viszont sem rövid-, sem középtávon nem kifizetődő. A becsületes embert általában minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül kikiáltják összeférhetetlennek, és ha olykor-olykor győz is az igazság, és sikerül egy bűnszövetkezetet felszámolni, akkor egy olyan bűnszövetkezet áll a helyébe, amelyik tanul az előző hibáiból, és még dörzsöltebb eszközöket fog alkalmazni. Így válik a társadalom egyre manipuláltabbá, egyre korruptabbá, egyre züllöttebbé, egyre erkölcstelenebbé.

Napjainkra az a paradox helyzet állt elő, hogy a Mennyországba vezető út is rosszindulattal van kikövezve. Ha a bűnözés már olyan magas szintre emelkedik a társadalom egészében, hogy elenyészően kevés bűncselekményt lehet felderíteni, akkor nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy elérkeztünk egy szép új világba, ahol nincsenek gyilkosok, szélhámosok, betörők, adócsalók, bliccelők, zsebtolvajok, vagy pitiáner csóró bűnözők, csak vérprofi ügyvédek.

Ha nem lennének becsületes emberek, a társadalom már akár egy közepes méretű korrupcióba is belerokkanhatna. Viszont a becsületes emberek áldatlan közreműködésével a társadalom egyre bűnösebbé válik, és ez a helyzet addig fokozódik, ameddig mindenki becsületesnek nem látszik. A végén mégiscsak győz az igazság, mint minden valamirevaló hollywoodi szuperprodukcióban. Már csak a „film” végét kell kivárnunk!