hirdetés

Maestral: Utolsó Ítélet

Apja halála után vagy másfél évvel Krúdy egy novellája került a szobrász fia kezébe, bizonyos Korvin lelke című, az új életműsorozat 1909 és 1911 között írt, összegyűjtött novellákat tartalmazó kötetének Az álombeli lovag-nak első darabja.
A négy oldalas kis elbeszélésben - de nem is mondom el, miről szólt. Soha nem lehet elmondani egy szövegről, hogy miről szól. Ha az ember lelkesülten újságolja valakinek, hogy ezt vagy azt ír, írt, vagy írni tervez, kevés lelombozóbb kérdést kaphat reakcióképpen, mint hogy: Tényleg? És mondd, miről fog szólni?. Azon fölül lehetetlen is rá válaszolni.
Krúdyra gondolván mostanában a férfiban mindig egykori professzorának szavai ötlöttek föl, aki azt mondta, ha az ember elolvas bármit Krúdytól, amikor leteszi, azt mondja, ő a legjobb író a világon; ám ha még ugyanabban az évben kézbe veszi egy másik könyvét is, már elbizonytalanodik, mert nem kevés a hasonlóság, amit a jellemekben, típusokban, viszonyokban, helyszínekben röviden: a kaptafában fölfedezhet a figyelmes olvasó. No hát ő ezért olvasott minden áldott este csak egyetlen karcsú novellát a nagy Mestertől, mert így mindig azzal a jó érzéssel olthatta el a kis lámpát a párnája fölött, hogy éppen az aznapra rendeltetett kis darabka írás a XX. század gazdag termésének fölülmúlhatatlan csúcsa. Hiszen tanulni csak a legnagyobbaktól érdemes, nem igaz?
Amikor a fönt említett kis történetet elolvasta, rettentően találva érezte magát.

A júliusi éjben a tücsökzene szinte elnyomta a nyíló kapu nyikorgását, ahogy a szellem belibbent a kertbe, ami valaha a sajátja volt. Fél év távollét után először engedélyezték számára odafönt, hogy látogatást tegyen egykori otthonában. Kapva kapott az alkalmon, mert már az is bántotta, hogy a temetése idején még egy régimódi húsfüstölőhöz leginkább szagában hasonlatos kabinba zárva kellett vagy két napnak tetsző időt eltöltenie, mert egy hang figyelmeztette, hogy amíg a tisztítás feliratú piros lámpa világít, meg se próbálja kinyitni a kamra ajtaját. Nem lett volna baja vele, mert kényelmes ülőhely és kellő világítás is volt odabent, hanem a BEST magazin 2002-es évfolyamán kívül semmi olvasnivalót nem talált.
Hát így maradt le a szertartásról, pedig ki tudja, talán még helikopterből is nézhette volna a gyülekezetet; habár úgy nem lett volna módja rá, hogy azt megfigyelje, amire a leginkább kíváncsi lett volna: hogy melyik pályatársa arcán tükröződik a legmélyebb fájdalom, melyik öreg riválisa beszél a legveretesebben a ravatala fölött Mert szinte biztosra vette, hogy ez a néhány kollégája fog elsőnek előállni az ő szobraiból összeállítandó kiállítás kezdeményezésével, így ezek jutnak majd a legzsírosabb bevételekhez az ő hagyatéka révén.
De most itthon volt végre, és az éj leple alatt nyugodtan körülnézhetett egy kicsinység hajdani portáján, ahol mindent gyermekeire felnőtt fiára és lányára -, rajtuk keresztül pedig unokáira hagyományozott. A szobrász lelke nesztelenül, aprólékos figyelemmel siklott végig a keskeny ösvényeken, amelyek a terasz és a ház bejárata felé vezettek; de amint részletekbe menően, meg-megállva tanulmányozni próbálta szeretett virágai állapotát, melyeket olyan hirtelen kényszerült itt hagyni a tél vége felé különös tekintettel az akkori friss nemesítésekre, melyekért, emlékszik, akkor módfelett aggódott -, sokkoló hatású, úgyszólván kísérteties élményben volt része Azzal kellett szembesülnie, hogy dédelgetett kedvencei, melyeket sok éve, vagy mindössze néhány hónapja ültetett, mind egy szálig eltűntek! Amint az ösvény mentén az első négyzetméternyi fölásott területet fölfedezte, rémülten nyargalt végig az összesen mintegy háromszáz méter hosszúságú vékony úthálózaton, ahogy csak a szellemek tudnak; de nem találta meg régi kedves gyeremekei közül (ahogy valaha nevezte virágait) még az egészen közönségeseket sem. A kardvirágok, jácintok, tulipánok, liliomok nem voltak sehol, az árvácskákról, fréziákról, bazsarózsákról, nemes pipacsokról, leánderekről, vagy a harmincöt féle rózsatövéről nem is beszélve.
És mivel a szellemek érzékelő és felfogóképessége össze sem hasonlítható a halandókéval, ez a röpke néhány perc elég volt arra, hogy a szobrász kísértete észlelje, hogy a felásott hajdani virágoskert egyes frakcióit és szekcióit elkülönítő hatalmas gyümölcsfák mind gondozatlanok, hiányolják a metszést, gallyazást, és, vagy másfél évtized óta először, legtöbbjük egyáltalán nem hoz termést az idén; hogy két-három méteres ciprusait és egyéb örökzöldjeit megtizedelték és a maradékot is szakszerűtlenül a felére csonkították; továbbá, hogy a kert dél-nyugati sarkában elhelyezett hajdani, évek fáradságos munkájával kitenyésztett bonsai-gyűjteménye fölperzselés áldozata lett.
A szellem összetörten zuhant a földre, nem messze a hajdan műmárvány lépőkövekkel (amiket azóta fölszedtek) kirakott tűzrakóhelytől, és arra gondolt, milyen nyomorúságos egy állapot az övé, hogy már a nyárs döfése sem segíthet rajta, és nincs az a szféra, ahová e pusztítás láttán a másvilágból is átküldhetné magát.
Mert a növények vallanak. A megsemmisített, valaha nemes virágokat tápláló, most fölásott és elgazosodott kert igaz vallomással tanúskodik arról, milyen emberek a gazdái. A növényeink előtt nincsenek titkaink.
Mint általában az emberi alkotások sem, a növények nem vezetik félre sem alkotójukat, sem a jó szándékú szemlélőt. Igaz volt ez a csodakertje sorsán búsuló szobrász szellemének hajdani keze munkáira is, melyek történetesen nem voltak mások, mint kerti törpék, és melyekre az említett férfiú nemkülönben roppant büszke volt, míg élt; és máris meglátjuk, hogy még azután is.
§
Alig egy negyed óra elmúltával a szellem ismét érzett tagjaiban legalább jártányi erőt, és fölkelt, hogy - egyelőre csak kívülről szemügyre vegye a vörösfenyőfa keretű osztott üvegtáblákkal később a házba épített régi verandát, amely műterméül szolgált. Újabb rettenet és terror várt rá, amikor a belső párától ködös üvegnek szellemorrát szinte már nekinyomva bekukucskált. Alkotásuk időrendjében sorokba állított, fából faragott és rendszeresen ápolt, mind egy szálig kézzel festett szobrai, a kerti törpék utcáról is szemet gyönyörködtető látványt nyújtó, mindig diadalmas és impozáns hadseregének úgyszintén csak hűlt helyét találta.
És mivel a tágas kert a keleti és a déli oldalán egyaránt bírt utcafronttal, a szobrász lelke megfordulva a verandaajtó mellől is észlelhetett egy meghatározhatatlan alakú, nagy méretű, furcsa tereptárgyat, mely az autóbeálló kapuja mellett, az úttest szélén feketéllett.
Elindult a kerítés felé, és a nagy feketeség mellett, a kapu előtt a járdán fölfedezte saját öreg, tisztességben megfakult fényezésű, de valaha meggypiros Volvo 760 GLE típusú személygépkocsiját. Az utasterében ezernyi apró csecsebecse csillogott a holdfényben, amiből a hazajáró lélek azonnal látta, hogy a kocsit most az unokái használják.
Amint a fekete folthoz még közelebb ért, tudta már, hová kerültek felbecsülhetetlen értékű szobrai. Mind ott hevertek, összedobálva, halomra gyilkolva, a konténerben. Gyalázatos látvány volt. Létrehozójuk kísértete boldogan odaadta volna az üdvösségét, ha valaki megmondja neki, örökségét meggyalázó leszármazottai hová tervezik szállítani az ő műalkotásait.
Ó jaj, szegény szellem! Ez már neki is túl sok volt, nem csoda, ha nem állhatta tovább a keserűséget és a megpróbáltatásokat, melyek üdvözült másvilági létét is oly könnyedén kárhozattá változtatták. Ismét összerogyott, ám ezúttal gondja volt rá, hogy bosszút esküdjön leszármazottai ellen, még mielőtt eszméletét elveszítve köddé vált volna maga is, mint élete munkája.
§
Teremtőm, mennyei Atyám, Hozzád fohászkodom szánalmas, szívszorongató helyzetemben A Próbát kérem Tőled, Uram! Egyetlen, utolsó kívánságom, amíg még tudatában vagyok előző, földi mivoltomnak, hogy tedd őket, az én örököseimet próbára
¨
Mennyország Többletkezelési Hivatala,
Józan, tevékeny életűek és elvetélt tehetségek alosztálya
Cím, telefon
E-mail: uristen@menny.hu
«Tisztelt Uram!
Van szerencsém értesíteni Önt, hogy a hivatalom felügyelete alatt álló elhunytak közül az ön egyenes ági első fokú felmenőjét (a továbbiakban: apját), ki a földi létben mint elismert szobrászművész, a Vámbéry Edömér nevet viselte, mind az ún. purgatóriumi alosztályon, mind részlegemen tanúsított türelmére, engedelmességére, szorgalmára és jó magaviseletére való tekintettel módomban áll tanulmányút jogcím alatt világi környezetébe rokoni gondnokság alatt időlegesen visszahelyezni, azaz az Ön számára visszaigénylésre kiszolgáltatni. Szintén tekintetbe vettem az őszinte fájdalom és gyász tapintható érzületét, mellyel Ön és T. családja felmenőjük elvesztése alkalmával viseltetett.
Osztályom számos hasonló jellegű döntésének okai között rendszerint szerepel továbbá költségvetésünknek, így az elhunytak természetbeni és egészségügyi ellátásához rendelkezésünkre álló keretnek állandó viszonylagos szűkössége, valamint a Mennyország Központi Minisztériuma által fenntartott közgyógyellátási intézmények, szanatóriumok, nyugdíjas otthonok, elfekvő kórházak, fegyházak, javítóintézetek, dologházak, stb. az előirányzottat messze meghaladó népesedése is. Sajnos a fennálló helyzet nem különb felsőoktatási intézményeinkben sem, így egyre több, az enyémhez hasonló alosztály kényszerül az elhunytak nemére, rendjére, rangjára, képzettségére vagy foglalkozására való tekintet nélkül őket egykori hozzátartozóiknak további eltartásra felajánlani.
Amennyiben Ön élni kíván e lehetőséggel, nem kell mást tennie, mint hogy a jelen nyomtatványt negyvennyolc órán belül kézjegyével látja el, és otthona területének azon a pontján helyezi el, ahol elhunyt rokonát további huszonnégy órán belül viszontlátni óhajtja.
Tisztelettel üdvözli, stb., stb.»
Aláírás, pecsét
Dátum
¨
Hiszen töprengett Krúdy olvasója bár legjobban kétségtelenül az izgatta, hogy a Mennyország új pecsétjén (a régit azért kellett lecserélni, mert Szent Péter kulcsaival túlságosan hasonló volt a pápa emblémájához) miért egy kinyitott esernyő látható -, de hiába töprengett szegény eleget, mégsem tudta eldönteni, hogy mit tegyen. Mert mit tehetett volna. Nem rakhatta a papírlapot sem a széthordott műterem fölszedett padlója helyére, sem a fölásott kert göröngyei közé, de még Vámbéry öreg batárjának új disco-lámpái, szupererős hangszórói, fényvisszaverő cicomái társaságába sem. Így történt, hogy az, aláíratlanul, a papírkosárban kötött ki.

hirdetés